Halálra táncolta magát több száz ember, a rejtélyre azóta sincs válasz

Aki már volt jó esküvőn, pszichedelikus koncerten vagy egy fergeteges házi buliban, ismeri az érzést, amikor másnap fel sem tud kelni az ágyból az izomláztól. Az ember hajlamos annyira átszellemülni, hogy az adrenalin miatt nem érez fáradtságot vagy fájdalmat, ezzel kiszélesítve képességeinek határait. Szerencsés esetben az izomláz elmúlik és csak a szép emlékek maradnak utána, a 16. században azonban voltak, akik nem élték túl az intenzív táncot és holtan estek össze a végén.

A történelem során többször is megesett, hogy az emberek tömeges táncba kezdtek,  egészen a végkimerülésig. Ezek az események a táncoló pestishez köthetők. A betegség járványszerűen terjedt a középkorban, a legjobban dokumentált eset 1518-ban történt Strasbourgban.

Az 1518-as táncoló pestis Strasbourgban

1518. júliusában egy Frau Troffea nevű nő az utcán táncolni kezdett Strasbourg városában (ma Franciaország, akkor a Német-Római Birodalom része volt). A következő napokban több tucat ember csatlakozott hozzá, és a tánc folytatódott, végül már több száz ember ropta szüntelenül.

A táncolók közül sokan kimerülten estek össze, vérző lábakkal, melyről lekopott a bőr. Néhányan szívrohamot, agyvérzést kaptak vagy más okból kifolyólag vesztették életüket. 

A hatóságok eleinte úgy vélték, hogy a tánc a vallásos extázis egy formája vagy démoni megszállottság eredménye lehet. Különböző intézkedéseket hoztak, az egyik legérdekesebb és talán legellentmondásosabb módszer az volt, hogy zenészeket hívtak, hogy játsszanak a táncolóknak, abban a reményben, hogy a zene segítségével "kiélik" a táncolási kényszert.

Zenészeket, dobosokat és hegedűsöket csődítettek össze, hogy kísérjék a táncosokat, remélve, hogy a folyamatos táncolás végül kifárasztja őket, ám ez csak olaj volt a tűzre. Végül elzárták azokat, akik nem tudtak leállni, és ez egy jó módszer volt, hiszen karanténba kerültek az érintettek.

Mi okozta a táncoló pestist?

Az egyik elmélet szerint a táncoló pestis oka az ergotizmus lehetett, amelyet a Claviceps purpurea gomba által fertőzött gabonafélék, például a rozs fogyasztása okoz. Az ergotizmus hallucinációkat, görcsöket és más pszichés és fizikai tüneteket idézhet elő.

Más elméletek szerint a történelmi eset a tömeghisztéria egyik formája volt, amely a középkori társadalom szorongásaira és stresszére reagált. A szegénység, a betegségek (például a pestis), a háborúk és az egyéb nehézségek hozzájárulhattak a pszichés terheléshez, ami kollektív hisztérikus reakcióhoz vezetett.

Történészek szerint a középkori vallásos és kulturális hiedelmek is szerepet játszhattak az események kibontakozásában. Sokan úgy vélték, a tánc gyógyító vagy tisztító hatású lehet, amely révén megszabadulhatnak a betegségektől és a szenvedéstől.

Hasonló táncjárványokat más európai városokban is dokumentáltak, például Aachenben 1374-ben. Ekkor is sok embert érintett a “járvány”, akik megállás nélkül táncoltak, és végül többen meghaltak. A táncoló pestis egy különös és máig megmagyarázatlan jelenség.