A Titanic magyar áldozata arannyal bélelt kabátban süllyedt a jeges óceánba

Mi magyarok szinte mindenhol ott vagyunk. A legnagyobb történelmi eseményeknél is asszisztálunk, szemtanúi, olykor elszenvedői vagyunk, ami hatással van az utókorra, de még a saját jelenünkre is. Így volt ez 1912 áprilisában is, amikor a Titanic egy jéghegynek ütközött és elsüllyedt.

A tragédia egyik áldozata egy Weisz Lipót nevű férfi, aki 1875 körül született Veszprémben, zsidó szülők gyermekeként. Épp csak betöltötte a 18. életévét, amikor apja Angliába küldte tanulni. A férfi hamar szerelembe esett egy gyönyörű belga nővel, a római katolikus Mathilde Françoise Pëde pedig nem gondolkodott sokat a válaszon, amikor a tehetős magyar megkérte a kezét.

A Weisz házaspár mindkét tagja az utasszállítón volt, de felesége feljutott egy mentőcsónakra és megmenekült.

Weisz Lipót, azaz ahogy az Encyclopedia Titanica írja, Leopold Weisz 1911 szeptemberében szelte át az Atlanti-óceánt a Lusitania fedélzetén. Montrealban talált magának munkát, és amikor úgy érezte, szép jövőt alakíthat ki leendő családjának, hazaindult a feleségéért Angliába.

A Titanicon volt az utolsó útjuk

Egy különös véletlen miatt azonban nem a Lusitania fedélzetén utaztak, hanem a Titanicon, ugyanis a szénbányászok sztrájkja miatt a gőzösök ideiglenesen bajba kerültek. Összesen 26 fontért váltották meg a jegyüket a másodosztályra és Southamptonban felszálltak a rossz csillagzatú hajóra.  

Weisz egy ideig nem akart már hazatérni Európába, ezért úgy döntött, magával viszi a vagyonát. Mintegy 15 ezer dollár értékű aranyat varrt a kabátja zsebébe, amellyel megalapozni vélte új életük első éveit.

A tragédia estéjén mínusz egy fokra hűlt a levegő, ezért egy rövid fedélzeti séta után a házaspár úgy döntött, a belső térben húzódik és aludni tér. Miközben az ajtó felé mentek, az asszony kísértetiesen így szólt az urához:

„Valami nagyon furcsát érzek!”

Éjjel 11:40-kor arra riadtak, hogy a hajó megremeg és mindenki pánikolva szaladgál, akkor este látták egymást utoljára. Mivel a férfi magán tartotta a kabátot, a nőt nincstelenkánt haza akarták toloncolni Európába. Akkor fordult jobbra a sorsa, amikor megtalálták Weisz Lipót holttestét és az asszony kivette az aranyat a bélésből.

A halottakról írt beszámoló alapján Leopold Weisz 42 év körüli (valójában inkább 37 lehetett), sötét hajú, világos bajszú férfi volt. Fekete kabátot viselt, szőrmegallérral, valamint szürke öltönyt, és az ingjébe a W. L monogram volt hímezve. Az ékszerei felsorolása csak több sorban fért el.

Holttestét nem vitték haza, Montrealban helyezték végső nyugalomra, de sírhelye ma már ismeretlen. Özvegye, Mathilde később hozzáment férje üzleti partneréhez, Edward Lancelot Wrenhez és negyven évvel később, 1953-ban halt meg, 79 évesen.

Bár voltak rá kísérletek, a Titanic roncsát már sosem tudják a felszínre hozni. Ennek okait taglalja az alábbi videó is: