A magyar falu, amit kettévágtak, az utolsó háznál már egy másik ország kezdődik

Salgótarján a legtöbb ember számára a nehéziparáról, gépgyártásáról, szénbányászatáról és – legfőképpen – az üveggyártásáról híres. Ezek visszaszorulásával azonban a turizmus is egyre nagyobb bevételforrást jelent a nógrádi megyeszékhely számára, sőt a város egy igazán különleges és ódon látványossággal is büszkélkedhet.

1977 óta ugyanis Salgótarján településrésze Somoskő, amelynek várát a 13. század második felében emelték a falu fölött magasodó, 526 méteres hegyen. Birtokolta a Szécsényi, majd a Losonczy család is, így gyakran járt ide a költő Balassi Bálint, aki a verseiben Júliának nevezett Losonczy Annának udvarolt. A várfalakat a Rákóczi-szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg.

Somoskő érdekessége, hogy közvetlenül a szlovák-magyar határnál fekszik. Sőt maga a vár és a szintén híres bazaltorgona már idegen területen találhatók. A faramuci helyzet az első világháború után alakult ki, a trianoni békeszerződés ugyanis 1920-ban a települést Somoskőújfaluval együtt az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatta.

Később a Népszövetség változtatott a döntésen, elsősorban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. piaci érdekeit figyelembe véve. Így 1923-ban Somoskőújfalu, valamint Somoskő a bazaltbányával együtt (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy része visszakerült Magyarországhoz.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy hazánk területe növekedett.

Somoskőt tehát ritka különleges módon vágták ketté, hiszen magyar falu vált belőle, (cseh)szlovák várral, így az utolsó lakóház után már tényleg egy másik ország kezdődött. Ha valaki a várat akarta látni, 1999-ig útlevélre volt hozzá szüksége.

Északi szomszédaink egyébként az 1970-es években lelkiismeretesen belefogtak az erősség renoválási munkálataiba, ám Szlovákia önálló állammá alakulása után ezek félbeszakadtak. A somoskői vár 2007-től, a schengeni egyezmény életbe lépése óta látogatható szabadon.

A somoskői várról látványos videót láthattok itt, ritka drónfelvételekkel: