Vérfagyasztó maja szertartás nyomaira bukkantak, döbbenetes volt az áldozatok személye

Bár a maja írott források egyértelműen dokumentálják az emberáldozati szertartásokat, a feláldozott személyekről nem sok részlet derült ki eddig. Egy új genetikai elemzésnek köszönhetően azonban a kutatók feltárták a bonyolult vallási és mezőgazdasági rítusok közötti összefüggéseket, amelyek alapján az emberáldozatok még szörnyűbbek voltak, mint eddig gondoltuk.

A Yucatán-félsziget északi részén található Chichén Itzá a maja társadalom egyik legkiterjedtebb, legjobb állapotban megőrzött régészeti lelőhelye. A város i. sz. 600 körül létesült, és idővel a régió egyik legjelentősebb kulturális és politikai központjává vált. A 11. század közepén érte el csúcspontját, ami után csökkenni kezdett a jelentősége, de továbbra fontos maradt. Egészen az európaiak megérkezéséig. Az 1500-as években a civilizáció gyors összeomlását idézte elő az erőszak és a különböző betegségek, amit a hódítók vittek magukkal.

1967-ben a régészek egy földalatti ciszternát tárták fel, melyben több mint 100 fiatal földi maradványai nyugodtak. A spanyol hódítók feljegyzései szerint a maja emberáldozatok gyakran fiatal, elrabolt nők és lányok voltak, de erre nincs közvetlen bizonyíték. 

Saját rokonaikat, gyermekeiket is feláldozták

A német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói genetikai vizsgálatot végeztek 64 testen és kiderült, hogy mindannyian férfiak voltak, ami megcáfolja a spanyol beszámolókat. Ezen túlmenően kiderült az is, hogy az áldozatok negyede közeli rokonságban állt egymással, köztük két ikerpár is.

A régészek szerint ez arra a tendenciára utal, hogy a szertartásokba nem elrabolt nőket, hanem közeli rokonságban álló személyeket vontak be. A maják hite szerint a rituális gyermekáldozatok a terméshozamhoz és a csapadékhoz kötődnek. 

A kutatók szerint az ikrek különösen előkelő helyen szerepelnek a maja és a tágabb értelemben vett mezoamerikai mitológiában. Az istenségek és a hősök kettősségét testesítik meg.

A genetikai kutatás más izgalmas eredményeket is hozott. Kimutattak olyan genetikai variációkat, amelyek bizonyos fertőző kórokozókkal, például a szalmonellával szembeni immunitáshoz kapcsolódnak, ezek egyértelműen a spanyol gyarmati korszakban sújtották a területet.