Meglepő igazság a szellentésről, aki meztelenül alszik, annak tudnia kell erről

Puki, fing, szellentés, segglehelett, picsafüst és sorolhatnánk még hány féle szóval emlegetjük ezt a természetes emberi tevékenységet. A téma persze tabunak számít a közbeszédben, de úgy tűnik, a tudományok területén is az, hiszen alig vannak olyan kutatások, amely a végbélszéllel foglalkoznának. Dr. Anthony Youn plasztikai sebész nemrég egy TikTok videóban rántotta le a leplet arról, hogy miért nem szabadna senkinek meztelenül aludnia és ennek szerinte a szellentéshez is köze van.

„Az átlagember naponta 15-25 alkalommal bocsát ki gázt, és ez megtörténhet alvás közben is. Egy tudományos tanulmány bebizonyította, hogy minden alkalommal, amikor valaki gázt bocsát ki, egy kis mennyiségű székletet permetez ki"

– mondta a plasztikai sebész. A kutatás kiderítette azt is, hogy az alsónemű képes felfogni ezeket a fehérjével, baktériumokkal teli részecskéket.

Az orvos arra intette a követőit, hogy hálótársuk egészsége érdekében ne aludjanak meztelenül.

A téma kapcsán 2001-ben egy ausztrál orvos végzett vizsgálatot, aki egy ápolónőnek tett szívességet, miután furcsa kéréssel kereste meg a hölgy az egyik rádiócsatornát.

„Tudni akarta, hogy nem szennyezi-e steril műtőt, ha munka közben csendben elenged egy-két galambot. Ekkor jöttem rá, hogy erre még senki sem kereste a választ”

– mondta Karl Kruszelnicki műsorvezető. Annyira felkeltette a téma az érdeklődését, hogy felkérte egy mikrobiológus barátját a kutatásra.

A kérés egyszerre volt bizarr és innovatív. A műsorvezető két Petri-csészébe engedte ki a gázait, az egyik esetben viselt alsónadrágot, a másikban nem. A cél az volt, hogy kiderítsék, milyen baktériumok távoztak a szellentéssel együtt, és hogy valóban gátat képez-e az alsónemű ezek terjedésében.

Másnap reggel az alsónadrág nélkül tesztelt Petri-csészében két olyan baktérium kezdett szaporodni, melyek csak a bélben és a bőrön találhatók meg. A fehérneműs teszthez használt csészében viszont semmilyen baktérium jelenlétét nem mutatta ki a vizsgálat.Az műsorvezető és a tanulmányt végző orvos arra a következtetésre jutott, hogy a szellentés ereje a végbélben található baktériumokat kifújta a Petri-csésze felületére. 

A következő meglepetés azonban akkor érte őket, amikor kiderült, hogy a fejlődésnek indult baktériumok valójában egyáltalán nem ártalmasak az egészségre. Pontosan olyanok, mint amilyenek a boltban kapható joghurtokban is előfordulnak. Ennek tudatában a cikkünk elején említett plasztikai sebész videója is eltúlzott, ugyanis senkinek sem kell aggódnia, sem ő, sem a hálótársa nem hal bele, ha meztelenül alszik.

Bajt okozhat, ha visszatartjuk a szellentést?

A modern társadalmak egyik kimondatlan, de alapvető együttélési szabálya az, hogy nem szellentjük el magunkat társaságban. Valahol az óvodás kor környékén kezdik az óvónők bevezetni ezt a szabályt, vagy legalábbis említés szintjén elhangzik, ám sokan iskolás korban szereznek tudomást arról, hogy nem illik elgázosítani a körülöttünk lévőket. 

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen képtelenség elvonulni egy privát helyiségbe vagy a szabadba és akkor kénytelenek vagyunk tartogatni azt, ami kint akar lenni. Nincs is kellemetlenebb, mint egy tömött buszon, hosszabb repülőúton, színházban vagy egy fontos tárgyaláson kínzó szélgörcs lesz úrrá rajtunk. Itt érdemes megemlíteni: külön vizsgálták, hogy a repülőgépen a csökkenő légnyomás hogyan növeli a gázkibocsátást. Ez a jelenség ismerős lehet bárkinek, aki repült már életében. A nyomáskülönbségek miatt a bélgáz térfogata megnő, ami miatt hamarabb kikívánkozik belőlünk. ​

Van, aki egyszerűen képtelen visszatartani a szellentést vagy nem is akarja. Mások inkább tűrnek és várakoznak a megfelelő alkalomra. De vajon egészségesebb elengedni az alsóbb izmainkat, cserébe tűrni a közelben tartózkodók rosszalló pillantását, mint kivárni, amíg egyedül leszünk például egy mosdóban? 

Az orvosi kutatások szerint ha egy ideig visszafogjuk a szellentést, annak nincs semmiféle kockázata. Nem kell attól tartanunk, hogy öngyulladás lép fel, mint a South Park egyik ikonikus epizódjában. Egy idő elteltével azonban a testünk lépéseket tesz azért, hogy a belekben felgyűlt gáztól megszabaduljon.

A visszatartás alapból puffadást, hasi diszkomfortot vagy fájdalmat okozhat, mivel a gázok nyomást gyakorolnak a bélfalakra. Még egy egészséges embert is megviselhet az ilyen, a gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára pedig komoly kínokat okozhat. 

Ha nem engedjük ki a gázt, az fokozatosan visszakerülhet a bélrendszerbe, ahol részben felszívódik a véráramba. Ez később akár böfögéssel is távozhat, vagy újra eljuthat a végbélbe. Ám a legnagyobb felismerés, hogy mivel a gáz visszatartása sokszor nem fizikailag, hanem pszichológiai okokból történik, hosszú távon szorongást okozhat.

A férfi, aki szellentéssel kereste a kenyerét

Joseph Pujol, a híres francia "fingóművész" azzal lett világhírű, hogy művészi szintre emelte a szellentést. A férfi ugyanis képes volt ezt a természetes biológiai folyamatot a saját kedve szerint adagolni, irányítani, időzíteni. Olyan hangosakat eresztett, hogy a színpadtól távol ülők is kiválóan hallották.

Pujol nem tartotta magát született tehetségnek, szerinte ez a képesség sok gyakorlással bárki számára fejleszthető. Az orvosok azonban úgy vélik, a fingóművész egyedi anatómiája is szükséges volt a mindennapos fellépéseken való sziporkázáshoz.

A feladat teljesítése az izomkontrollon múlik, a végbél környéki izmok ellazítása és összehúzása révén. Ez azonban nem mindig valódi emésztési gáz, hanem lenyelt vagy az alvégen beszívott levegő be- és kiáramlása.

A szellentés tudományos vizsgálata

Habár valamiért mosolyogtatónak tartjuk a témát, a világ legjelentősebb egyetemein, belgyógyászok és gasztroenterológusok segítségével ma is aktívan kutatják a bélgázokat. A tanulmányok szerint naponta 5-15 alkalommal bocsátunk ki gázokat, ami összesen 476–1491 milliliter között mozog. A gáz összetétele, tehát a szaga is, függ az étrendtől és a bélflóránktól. Az emésztőrendszerben található baktériumok jelentős szerepet játszanak a gázképződésben, különösen a bélben lejátszódó fermentációs folyamatok során.

Mivel a testünkbe nem tudunk csak úgy belenézni és észrevenni, ha probléma lépne fel a működésben, a kibocsátott gázok utalhatnak különböző betegségekre. A túlzott szellentés, a rendkívül kellemetlen szag vagy a fájdalom különféle emésztési problémákra utalhat, mint például Crohn-betegség, irritábilis bél szindróma (IBS), laktóz-intolerancia, vagy akár cöliákia.

Az Invisible College of Experimental Flatology (ICEF) egy humoros tudományos kezdeményezés, amely a bélgázokkal kapcsolatos különféle aspektusokat tanulmányozza. Kategorizálják a szellentések hangját, hangerejét és hosszát. Ezeket humorosan szellentés típusokba sorolják és elemzik, hogy milyen tényezők befolyásolják az alfarhangot. 

A kutatás a kibocsátott gázok, például a metán, kénhidrogén és szén-dioxid arányait is vizsgálja, amelyek meghatározzák a szellentés szagának intenzitását. Laikusok számára nevetséges munkáról lehet szó, azonban tudni kell, hogy minden ilyen tanulmány segíthet megérteni a táplálkozás és a bélflóra szerepét a szervezetünkben.

A púzást társadalmi tabu övezi

A durrantásról beszélni humor forrása a legtöbb kultúrában, ezér ICEF elemzi a szellentéssel kapcsolatos normákat és szokásokat is, hogy megértsük, hogyan viszonyulnak a témához a világ különböző részein. Polinéziai kultúrákban a szellentést olyan természetes testi folyamatként kezelik, mint a tűsszentést és nem kíséri különösebb szégyenérzet. Ezekben a közösségekben az emberi test működését, beleértve a bélgáz kibocsátását, a mindennapi élet normális részének tekintik.

Forrás:  IFLScience