Miért hitte VI. Károly, hogy üvegből van? Tragikus sorsára van logikus magyarázat

Több mint kétszáz éven át sok művelt európai gondolta úgy, hogy testük egésze vagy bizonyos része üvegből van, emiatt rendkívül törékeny. Honnan eredhet ez a tévhit? Mit mondanak a modern tudósok erről a különös jelenségről?

1392-ben egy forró augusztusi napon a fiatal francia király, VI. Károly (1368-1422) az északnyugat-franciaországi Le Mans melletti erdőben vonult át, egy csapat lovaggal és tartózkodókkal Bretagne-ba küldetésben. A 23 éves uralkodó mániákus személyiségéből eredt, hogy az ellenség legyőzése érdekében igyekezett a lehető legmélyebb izgalmi állapotba kerülni, így eshetett meg, hogy amikor egy tanonc fiú véletlenül leejtette a lándzsáját, a hangos csörömpölés fékezhetetlen őrületbe sodorta a gall uralkodót. VI. Károly csapkodni, vagdalkózni kezdett és megölt ötöt a saját lovagjai közül, mire sikerült megfékezni. 

Ez volt a király egyik első különös megnyilvánulása, utána egyre gyakrabban hitte, hogy üldözik, és egyéb téveszmék kínozták. Ennek híre hamar elterjedt az udvarban, nem véletlenül nevezték  „őrült Károlynak”, aki időnként állítólag nem ismerte fel feleségét, gyermekeit sem és rohangált fel-alá a palotában. 

1405. novemberében VI. Károly már majdnem fél éven át megtagadta a mosakodást, bőrét fertőzött sebek és tetvek borították, így orvosa parancsára erőszakkal megfürdették.

A leendő II. Pius pápa ezt írta VI. Károlyról:

“Betegsége napról napra súlyosbodott, amíg teljesen elment az esze. Néha azt hitte, hogy üvegből van, és nem engedte megérinteni magát. Vasrudakat rakott a ruhájába, és mindenféle módon próbálta megvédeni magát, nehogy elessen és összetörjön.”

Miért hitte azt VI. Károly, hogy üvegből van?

A klasszikus és a kora középkori szövegekből származó feljegyzések közt több olyan akad, amely szerint egyesek azt hitték, cserépből vannak. A Krisztus utáni második században az efezusi Rufus egy emberről írt, aki azt hitte, hogy egy nagy edénydarab. Elvileg ők lehettek az előfutárai annak a későbbi üvegkorszaknak.

Először egy Levinus Lemnius (1505-1568) nevű holland orvos írt 1561-ben a jelenségről, a betegség a 15-17. században tetőzött Európában. Ez a neurózis a mentális betegségek tágabb kategóriájába, az úgynevezett „tudós melankóliába” tartozott. Azok a tudósok, akik elszenvedték, hosszú ideig ágyban feküdtek, zavartságot tapasztaltak, mai ismereteink szerint leginkább depressziósak lehettek.

Thomas Walkington 1607-ben egy valós esetet írt le egy velencei férfiról, aki azt hitte, hogy a válla és a háta üvegből készült, ezért félt leülni. Ez a „bolond”, ahogy Walkington nevezi, soha nem hagyta el a házát, mert attól félt, hogy egy üveges ablakot csinál belőle.

Egy 17. századi párizsi orvos azt állította, sikeresen meggyógyított egy hasonló panaszt. A téveszmétől szenvedő férfi azt hitte, üvegből van a hátsója, ami bármikor eltörhet. Az orvos egy erőteljes ütést mért a páciens fenekére, ezzel bizonyítva, ha nem üveg, hanem érzékeny húsból van. Nők is szenvedtek a betegségtől, Alexandra bajor hercegnőnek (1826-1875) meggyőződése volt, hogy a testében egy üvegből készült zongora lapul.

Caspar Barlaeus (1584-1648) holland költő és teológus egyszerre több téveszmét ismert el: volt, hogy azt hitte szalmából van, máskor a vajat nevezte meg a testét alkotó anyagként, de az átlagos hétköznapokon ő is üvegből készültnek hitte magát, amellett, hogy üldözési mániája is volt.

VI. Károly esetében egy francia pszichiátercsoport 2018-as tanulmánya megállapította, hogy a királynak bipoláris zavara lehetett.

Érvelésük azon alapult, hogy az uralkodónál változó súlyosságú mániás-depressziós epizódok ismétlődtek, tünetmentes időszakokkal tarkítva, ami az ilyen típusú rendellenességek jellemzője.

A 17. század után a betegség eltrejedése jelentősen visszaesett, a 19. század végéig már csak néhány eset volt Párizsban és Edinburgh-ben. Az 1930-as évekig Hollandiában találtak feljegyzéseket. Az utóbbi években egyetlen holland pszichiáter jelentette, hogy a leideni kórházában egy beteg meg van győződve arról, hogy a teste üvegből van.

Téveszméi bárkinek lehetnek

Téveszméi nemcsak a királyoknak vagy hírességeknek lehet, hanem bárki életében felbukkanhatnak a jellegzetes tünetek. Jellemző ezekre, hogy sokáig észrevétlenek maradnak, ugyanis egy jól működő belső logikai rendszerre épülnek. A téveszmékre jellemző még, hogy képesek vagyunk nagyon sokáig elhinni ezeket, és ragaszkodni hozzájuk, még akkor is, amikor már konfliktusba kerülünk miattuk a környezetünkkel.

Amikor megszűnik a kapcsolatunk a valósággal, az akár egy hosszabb, veszélyes út első állomása is lehet. Ha olyan szerencsés körülmények között élünk, hogy segítséget kapunk, akkor gyógyszeres kezeléssel, pszichoterápiával ezek a téveszmék megszüntethetők. A legfrissebb kutatások szerint tévképzeteket akár vírusok is okozhatnak, de traumatikus események is kiválthatják ezeket.

Sokszor leginkább genetikai háttérről van szó, azaz akik téveszmékkel élnek, azoknak nagy valószínűséggel valamelyik őse is hasonló tünetektől szenvedett.

Ezek a tünetek enyhébb esetben nem okoznak nagyobb problémát, súlyosabb esetben azonban paranoiához, pszichózishoz (megtábolyulás) vezethetnek. Előfordulhat az is, hogy az egyén életében csak egy rövid ideig tapasztal téveszméket. Kutatások szerint ez általában egy jól meghatározható eseményhez köthető, ami lehet egy baleset, haláleset is. Megtörténhet azonban, hogy ezt nem sikerül beazonosítani, a tünetek enélkül is elmúlnak idővel. Néhány embernél azonban akár skizofréniává is fajulhat, ami már orvosi segítséget igényel.

A téveszmések első tünetei, amit a környezet észlelhet

Az első tüneteket nehéz észrevenni, előfordulhat, hogy a betegnek sem tűnik fel, hogy baj van, nemhogy a környezetének. Az alábbi esetek előfordulásakor azonban érdemes elkezdeni figyelni a részletekre:

• csökken a koncentráció és a tisztán gondolkodás képessége
• a beteg gyanakszik a körülötte lévő emberekre
• olyan dolgokat lát vagy hall, amit a környezetében más nem
• eltávolodik szeretteitől és egyre több időt tölt egyedül
• furcsa, új hiedelmei lesznek, amiknek a hamisságáról senki sem tudja meggyőzni
• abbahagyja a tisztálkodást, az önmagáról való gondoskodást

A téveszmék bizonyos esetekben emberölésig is fajulhatnak

Szakemberek szerint a féltékenység súlyosabb formája is lehet a téveszmék egy jellegzetes megnyilvánulása. A legtöbb esetben, amikor úgy érezzük, hogy a párunk túlzottan féltékeny és minden helyzetben azt hiszi, hogy valaki el akar minket csábítani, vagy mi akarunk más személy társaságában lenni helyette, ez os lehet a téveszme egy bizonyos formája.

Kriminológiában már bizonyították, hogy amikor egy emberölés vagy gyilkosság azért történik, mert a háttérben szerelemféltés áll, akkor az elkövető már a paranoia egy olyan szintjén van, emely orvosi segítséget igényel. Örök kérdés, hogy ha ezt az orvosi segítséget megkapta volna időben az elkövető, akkor megmenthető lett volna az áldozat? Egyáltalán kinek a felelőssége ilyen esetben a gyilkosság, főleg akkor, ha az áldozat korábban már segítséget is kért a hatóságoktól?

A legtöbb klinika eset azért marad feltáratlan, mert az érintett eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világba vonulás vissza. Ez egyrészt egy szimptóma, másrészt annak is köszönhető, hogy a környezet reakciói az első tünetekre általában negatívak.