Kevés szó esik a női gladiátorokról, de vajon mit titkolnak róluk?

Az ókori gladiátorokról filmek készülnek, könyveket adnak ki róluk, ők az élet-halál harc megtestesítői, a férfiasság legendás szimbólumai. Ehhez képest szinte semmit sem tudunk a női gladiátorokról, akiknek még a nevét is alig halljuk: gladiátrix.

Férfi társaikhoz hasonlóan a női gladiátorok is egymás ellen vagy vadállatokkal harcoltak a közönség szórakoztatására. Keveset tudunk róluk, de az biztos, hogy különféle játékokon vagy fesztiválokon vetették be őket és szinte biztosan egzotikus ritkaságnak számítottak. 

A történészek szerint főleg a korai Római Birodalom idején hirdethetek gladiátrix játékokat, de i.sz. 200-tól kezdődően hivatalosan betiltották őket. Létezésükről csak néhány, a római elit tagjai által írt beszámoló és nagyon kevés szobor árulkodik.

Irdatlan vagyont szedhetett volna össze Petőfi, ha túléli a szabadságharcot

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Feljegyzések bizonyítják, hogy i.sz. 66-ban Néro etióp nőket, férfiakat és gyerekeket harcoltatott egymással, hogy lenyűgözze I. Tiridatész örmény királyt. Valamiért a rómaiak ezt szórakoztatónak tartották. Regény is született a témában, Juvenal egy Mevia nevű kitalált női gladiátor történetét írta le, aki vaddisznókra vadászik az arénában, “dárdával a kezében, szabadon hagyott mellekkel". Egyes források szerint nem is fikció a történet, Mevia valóban létezett.

Ma már tudjuk, hogy i.sz. 89 körül Domitianus római császár uralkodása alatt is voltak női gladiátorok, akik halálukig küzdöttek egymással, igaz, akkoriban amazóniainak neveztek őket.

Nem lehetett bárkiből női gladiátor

Mivel nincs bizonyíték arra, hogy bárhol is képezték volna ezeket a harcos természetű nőket, a feltevések szerint magániskolában szerezték meg a harchoz szükséges képességeket, azaz sok  esetben nem rabszolgák voltak, hanem önként vállalkoztak a feladatra. 

A feltételeket azonban törvények szabályozták, csakis alacsony társadalmi státuszú nő válhatott gladiátorrá, az előkelő családok tagjai nem. Ha mégis kiderült valakiről, hogy megszegte ezt a szigorú szabályt, a vagyonával fizetett. A rendelet osztályalapú volt, tehát mindkét nemre vonatkozott.

Csatában esett el a magyar huszárkapitány, 11 év múlva megjelent, de nem hittek neki

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A női gladiátorok a közönség soraiban sem arattak osztatlan sikert

Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy egy-egy gladiátrix felbukkanását a tömeg fújolással, macska nyávogással fogadta, így volt ez Septimius római császár idején is. A nyávogás arra utal, hogy az emberek nem erkölcsi okokból utasították vissza a hölgyek közötti harcot, hanem azért, mert szerintük az kevésbé volt látványos, mint amikor harcedzett, izmos férfiak csaptak össze az arénában.

A női gladiátorokról megjelenése a római történelemben rendkívül ritka és mindig szokatlannak, bizarrnak minősítették ezeket az eseményeket. A rómaiaknak  konkrét szavuk sem volt rájuk, a legkorábbi utalás, amely gladiatrix néven említi őket, az i.sz. 4.  századból származik. 

Forrás: HeritageDaily