Szextabuk a római korban – vajon mire használtak egy-egy termetesebb retket?

A Római Birodalom hosszú századokon keresztül állt fenn az ókorban, uralva a Földközi-tenger térségét, sőt a korabeli Európa nagy részét. A benne élő emberek azonban éppoly gyarlók és esendők voltak, mint akár manapság, ők sem voltak különbek a Deákné vásznánál.

A szexuális életük például mostani mércével mérve is meglehetősen szabadosnak tűnt. Bordélyok a legkisebb városokban is léteztek. A Vezúv vulkán által elpusztított, nagyjából 25 ezres lélekszámú Pompejiben

25 örömtanyát is kiástak a régészek a települést konzerváló hamu- és törmelékréteg alól.

Megszépítő kifejezésekben nem szűkölködtek a rómaiak, az orális örömszerzést például a „capitalis luxus” kifejezéssel illették, ami a fejjel való „bujálkodást” jelentette. De hívták úgy is, hogy „a száj megrontása”, vagy „a férfi közepének megnyalása”.

A homoszexuális viszony tabunak számított, ennek ellenére lelkesen gyakorolták. A mai felfogással ellentétben azonban „befogadónak” lenni meglehetősen megalázónak számított, vagyis csak a behatolást tartották a férfiasság, a hatalom és a felsőbbrendűség megnyilvánulásának.

Ha valakiről kiderült, hogy szívesebben „befogadó” egy ilyen jellegű kapcsolatban, az megvetés tárgya lett. Nem egy személyről tudunk, akinek erre a politikai karrierje is ráment. Még a hatalmas Julius Caesarról is elterjedt, hogy ifjúkorában odaadta magát IV. Nikomédész bithüniai királynak, ám ezt a skandalumot sikerült túlélnie.

Ha valaki azt hiszi, hogy Néró, esetleg Caligula volt a legaberráltabb római császár, az súlyosan téved. Egyikük sem múlja felül ugyanis az időszámításunk kezdetén uralkodó Tiberiust. Ő a történetíró Suetonius szerint Capri szigetén egy szabályos „pornófővárost” is felépített, ahol rengeteg fiatal bonyolódott szexuális aktusokba, lényegében végtelenített módon.

Tiberius hol kukkolóként, hol pedig aktív résztvevőként csatlakozott az orgiákhoz. Néha beült az egyik fürdőmedencébe, ahol az általa csak „kis halacskáimnak” becézett fiatalok részesítették orális örömökben, a víz alá lemerülve.

A rómaiak az anális szexet sem vetették meg, bár eleinte ezt a többség szodómiának tartotta. Aztán enyhült a megítélése, és a pedicónak nevezett közösülési formát a nőkön és férfiakon egyaránt gyakorolták.

Ez a fogamzásgátlás biztos és bevált eszköze is volt. Házasságtörés esetén pedig a megcsalt fél „intézhette el” análisan a vétkest, szélsőséges esetben ehhez nem valamilyen kíméletes eszközt, hanem

egy óriási retket használva.