Ilyen bajuszt viseltek a japán őslakos nők, mielőtt betiltották a több ezer éves hagyományt

Az ainuk egy ősi etnikai csoport, amely főként Japán északkeleti részén, Hokkaidó szigetén, valamint a Kuril-szigeteken és Kamcsatkán él. Japán őslakos népének számítanak, kultúrájuk, nyelvük, valamint hagyományaik jelentősen eltérnek a többségi társadalomtól, így az ainukok gyakran szenvedtek a hátrányos megkülönböztetés miatt.

Valódi természeti népről beszélhetünk, akik hagyományosan vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Nem segítette a beilleszkedésüket az sem, hogy a megjelenésük is nagyon eltért a hagyományos japán öltözéktől. Különleges ruhákat viseltek, melyeket gazdagon díszítettek állati bőrökkel és szőrékkel.

Az ainuk hitvilágban nagy szerepet játszanak a természet szellemei és a totemizmus. Vallásos szertartásaik során áldozatokat mutatnak be, hogy kiengeszteljék a szellemeket. Verbális kommunikációjuk is egészen egyedi, úgynevezett izolált nyelv az övék, amely nincs kapcsolatban egyetlen más ismert nyelvvel sem.

Másfél évszázados erőszakos asszimiláción vannak túl

A japán kormány egészen a 19. századig tűrte el az ainuk, saját maguk által választott elszigeteltségét. 1868 és 1912 között beindult egy erőszakos asszimilációs folyamat, amely során az ainuk elvesztették a földjeiket, nyelvüket és kultúrájukat elnyomták. 

Egészen 2008-ig tartott ez a politika, míg végül hivatalosan is elfogadák őket őslakos népnek. Ezt követően kezdeményezés indult kultúrájuk és nyelvük megőrzésére, de a sok évtizedes üldöztetés miatt számos értékük a múltba veszett és már nincs, aki továbbadja az utókornak. 

Japánban jelenleg nagyjából húszezren tartják magukat ainuknak, de ők is többnyire a vegyes házasság miatt. Érdekesség, hogy az ainu-japán frigyből született lányok sok esetben olyan gyönyörűek voltak, hogy számos 50- és 60-as évekbeli mozicsillag és manöken került ki közülük.

Medveölő szertartás és bajusz tetoválás

Az ainuk számára sokáig tilos volt, ma már újra engedélyezett a legfontosabb rítusuk megtartása, az iomante, vagyis a medveünnep. Ilyenkor egy, a közösség által (állítólag egy ainu asszony emlőin táplált) felnevelt állatot, mint az istenségük megtestesülését három napon át tartó, hálaadó szertartással ünnepelnek. A rituális szertatás végén az állatot megölik, hogy eredeti istenalakban visszatérhessen. 

Az ainuk nők a hagymányok szerint jellegzetes tetoválásokat kaptak, amely leginkább bajuszra hasonlított. Ahogy ők mondták, az arcukra varrták az „örök mosolyt”, amit az évek során folyamatosan kiegészítettek. 

Az első tetoválás az első menstruáció után került az arcukra, az utolsó a házasságkötés előtt. A hagyományt mára már betiltották, az utolsó tetovált ainu nő 1998-ban halt meg.

Forrás: Unacademy