Emberi múmiát találtak egy arannyal festett Buddha-szoborban, a restauráláskor bukkant elő

Megdöbbentő felfedezést tettek egy ülő Buddhát ábrázoló kínai szobor vizsgálatakor a régészek. Kiderült, hogy az arannyal festett, papírmasé szobor belsejében egy 1000 évvel ezelőtt élt szerzetes mumifikálódott maradványai vannak.

„A múmia valaha egy tekintélyes buddhista szerzetes lehetett, akit halála után megvilágosodott lényként imádtak. A hit szerint segített az élőknek, hogy véget vessenek a szenvedés és a halál körforgásának"

– mondta Vincent van Vilsteren, a hollandiai Drents Múzeum régészeti kurátora.

Az arannyal festett szoborban rejlő titkot először akkor fedezték fel, amikor néhány évvel ezelőtt megkezdték a szobor helyreállítását. Az emberi maradványokat azonban akkor még nem tanulmányozták részletesen, a röntgenes átvizsgálás és a szövetmintavétel csak később történt meg.

A papírmasé szobor, amely mérete egy ülő ember méretének felel meg, lakkal és aranyfestékkel van bevonva. Pontos eredete nem ismert, de valószínűleg egy délkelet-kínai kolostorban volt elhelyezve évszázadokon át. A szobor néhány évtizeddel ezelőtt Hollandiába került magántulajdonba, a gyűjtő 1996-ban szakértőket kért fel a restaurálásra. 

Restaurálás közben bukkantak elő az emberi maradványok

A szobor egy kínai szöveggel borított hengerelt textilszőnyegen ült, amelyről a munkafolyamat elején le kellett választani. Ekkor derült ki, hogy belülről nem üres a szobor, alulról láthatóvá váltak a szerzetes maradványai, a csontok és a bőrszövet.  

A kutatók ezután szénizotópos kormeghatározás alá vetették és kiderült, hogy a múmia valamikor a 11. vagy 12. században élt, míg a szőnyeg körülbelül 200 évvel régebbi.

A tüdőszövetnek hitt maradványok üzenetek voltak

A CT-vizsgálatot 2013-ban végezték el a németországi Mannheim Egyetemi Kórházban, amely példátlan részletességgel tárta fel a maradványokat. A hollandiai Amersfoortban található Meander Medical Centerben végzett vizsgálat során a kutatók felfedezték, hogy amit tüdőszövetnek gondoltak, valójában apró papírdarabkák, amelyeken kínai szöveg található.

A szöveg szerint a férfi egykor a magas rangú Liuquan szerzetes volt, akit Buddhaként imádtak, és aki halála után segít másoknak elérni a megvilágosodást. 2015 márciusában egyébként Magyarországon is kiállították a szobrot.

Nem ez az első mumifikálódott szerzetes

Mongóliában a kutatók nemrég találtak egy 200 éves mumifikálódott szerzetest, aki még mindig lótuszülésben, a hagyományos meditációs pózban, keresztbe tett lábakkal ült. 

Nem világos, hogy pontosan hogyan lett Liuquanból múmia, de tény, hogy Kínában, valamint Japánban, Laoszban és Koreában hagyománya volt az önmumifikációnak. 

Ez egy rendkívül nagy akaraterőt igénylő folyamat volt, mely során először csak bogyókat és magokat fogyasztottak és vizet ittak, hogy megszabaduljanak minden felesleges testzsírtól és izomtól. A második ezer nap folyamán táplálkozásuk gyökerekből és fekérgekből állt, ezzel igyekeztek kiszárítani testüket. Közben egy mérgező italt ittak, ami azt a célt szolgálta, hogy elpusztítson mindenféle kórokozót a szerzetes szervezetében, valamint hogy elriassza a testét rágcsáló férgeket is.

A második szakasz végén a szerzetes bemászott egy kősírba és lótuszülésbe helyezkedett. A sírt lezárták, de egy csövön keresztül levegőt engedtek bele. A szerzetes kapott egy csengettyűt, amellyel bizonyos időnként jelezte, hogy életben van. 

Amikor a csengő végleg elhallgatott, a többi szerzetes eltávolította a légzést biztosító csövet, és csak ezer nap múltán nyitották ki a sírt. Ha sikeresen végbement a mumifikáció, tehát nem mutatkoztak a bomlás jelei, akkor felöltöztették a szerzetest és kiállították a templomban. Eddig összesen 24 önmumifikált buddhistáról tudunk, de feltehetően még több ilyen múmia is létezik a világon. 

Forrás: LS