Miért hordunk fehérneműt és egyáltalán mikor kezdtük ezt el?

Minden egyes nap húzunk magunkra fehérneműt, de csak ritkán jut eszünkbe, hogy egyáltalán miért. Megszoktuk? Mindenki ezt teszi? Egészségügyi okai vannak, vagy csak kényelmetlenül éreznénk magunkat, ha nem lenne rajtunk bugyi vagy alsónadrág? Az intim részeink védelmére szolgáló szövet viselésének koncepciója nagyon régre nyúlik vissza, valamikor i.e. 5000 körül kezdtek az emberek alsóneműt hordani.

Már az ókori Egyiptomban is nagy jelentőséget tulajdonítottak az alsóneműknek. Tiszta, váltásnak szánt ágyékkötőket 1991-ben találtak először múmiák mellett. Ám régészeti feltárásokból tudjuk, hogy ennél régebben is létezett már ez a ruhanemű és először felsőruházatként kezdték hordani az emberek, azaz nem volt más ruha felette. Meleg éghajlaton nem is kellett több, ezek a derékon és a lábszárakon körbetekert anyagok voltak.

A fehérneműnek több funkciója lehetett már hétezer évvel ezelőtt is. Elsősorban védelmet jelentett a sérülések ellen, másrészt a hideg ellen is érdemes volt ágyékkötőt használni.

Az ókori egyiptomiak és fáraók bőr ágyékkötőt viseltek felsőruházatként, a szövet- és hosszvariációkat a hatalom és a státusz szimbólumaként alkalmazták. A modern bugyira emlékeztető fehérnemű legkorábbi ismert használata Kr.e. 4400-ra nyúlik vissza, az egyiptomi badari korszakba.

Régészeti feltárásokból arra következtethetünk, hogy a kényelmesebb, drágább anyagból készült fehérneműket csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak. Az ágyékkötőhöz használt anyag gyapjúból, lenből vagy lengyapjú-gyapjas keverékből állhatott. Csak a felsőbb osztályok tagjai jutottak hozzá az import selyemhez.

Sajnos keveset tudunk a régi fehérneműkről és ennek két fő oka van: kevés írásos feljegyzés maradt a témában, illetve a vékony anyagból készül darabok legfeljebb néhány száz évig maradnak meg azután lebomlottak. Szinte minden ismeretünk rajzokból, festményekből származik. 

A fehérneműt az elmúlt évezredben már igyekeztünk szoknya vagy nadrág alá rejteni, de ez nem jelenti azt, hogy érintetlenül hagyta volna a folyton változó divat. Az 1600-as évek környékén a tehetősebb férfiak 13 hüvelykes rövidnadrágot kezdtek hordani, amely hasonlít ahhoz, amit ma zsoké nadrágként ismerünk. A férfi alsóneműk derekát és bokáját szorosan fűzték, szalagokkal és különféle díszes anyagokkal díszítették.

Ezzel szemben a nők elkezdték fűzőbe préselni magukat, gazdagon hímzett melltartót viseltek, de arról, hogy a legintimebb részeket mi takarta, nem sokat tudunk.

Annyi biztos, hogy az 1920-as évektől kezdve az alsóneműk már nem nadrágszerűek voltak, hanem szorosan testhezálló ruhadarabbá változtak. A céljuk ugyanaz: megvédjék a felsőruházatot a testnedvektől, így azt ritkábban kell mosni, tovább tart. Másrészt megvédi az érzékeny területeket a kidörzsölődéstől, sőt, a férfiak esetében tartófunkciója is van.

Divatszakértők szerint egyébként soha olyan gyorsan nem változtak a fehérneműk, mint manapság. Lehet fecske, boxer, magas derekú, hipster, tanga, g-string vagy brazil, az két legfontosabb szempont, ami évezredek óta számít az az, hogy kényelmes, és ha kell, szexi legyen.

Forrás: ThoughtCo