A szibéria sztyeppékről érkező népek okozták a sclerosis multiplex megjelenését?

A sclerosis multiplex (SM) kialakulásában nagy szerepet játszik a genetikai hajlam, ezzel együtt a történelmi migrációs minták és őseink életmódja. Kutatók szerint az SM, amely világszerte mintegy egymillió embert érint, kapcsolatba hozható a szibériai sztyeppék azon nomádjaival, akik 5000 évvel ezelőtt Nyugat-Európába vándoroltak.

Az emberi genomok mindössze 0,1 százalékbann különböznek egymástól, és ez a különbség leginkább a környezeti nyomásokra adott válaszok eredménye. Például, ha kitört egy világjárvány a régmúltban, akkor azok, akik túlélték és immunisak voltak a betegségre, tovább örökítették az életüket is megmentő génjeiket.  

A sclerosis multiplex az északi országokban gyakoribb

Az immunrendszer az első védelmi vonal a vírusok és baktériumok ellen, de különböző genetikai okokból kifolyólag olykor nem képes megkülönböztetni a test saját sejtjeit a külső betolakodóktól és elpusztítja a szöveteket. Ezt nevezzük  autoimmun betegségeknek, melyek közül az egyik legismertebb a sclerosis multiplex, amely során az immunrendszer az agy és a gerincvelő idegrostjainak szigetelő burkait támadja meg. 

A közelmúltig az SM felbukkanásának oka ismeretlen volt, most azonban két információforrás is segíthet megérteni, hogy mikor, hol és hogyan alakult ki ez a betegség. 

Az első a nyom az SM elterjedtsége Európa-szerte: északon magasabb, délen alacsonyabb a betegség előfordulása. A második forrás az ősi maradványokból származó DNS vizsgálata. 

A kutatások szerint az európai génállomány három fő vonalból áll.

Az európai genom alapja az első európai telepesekhez kötődik. Ők vadászó-gyűjtögető népek voltak, körülbelül 45 000 évvel ezelőtt érkeztek Nyugat-Európába. Később, nagyjából 6-8 ezer évvel ezelőtt, újkőkorszaki populációk vándoroltak be az öreg kontinensre, és keveredett egymással a két génállomány. Ők voltak azok, akik már növénytermesztéssel és állatok háziasításával is foglalkoztak. Ezt követően megérkeztek a szibériai sztyeppék pásztorcsoportjai, akik a bronzkorban, körülbelül 5000 évvel ezelőtt szétszóródtak egész Eurázsiában. Jelenleg ennek a három génállománynak a keveredése adja az európaiak genomját.

Egy friss tanulmány közvetlen kapcsolatot talált az SM kialakulásának genetikai kockázata és a szibériai sztyeppékről érkezők között.

Ezek a népcsoportok hierarchikus, patriarchális közösségben éltek, ők háziasították először a lovakat. Nyugat-Európába érkezésük új genetikai variánsok megjelenését is jelentette, amelyek a pásztorkodásra és állattenyésztésre alapozott életmódhoz idomultak. Az állatokkal való együttélésnek köszönhetően megjelent az állati tej, mint élelemforrás. Ez tette lehetővé olyan genetikai variánsok elterjedését, amelynek köszönhetően ma már meg tudjuk emészteni a tejet.

Egy másik érdekes felfedezés a kórokozók, például a pestist okozó baktérium jelenléte a szibériai pásztorcsoportokból származó DNS-maradványok között. 

Az állatok által hordozott kórokozókkal való érintkezés miatt a szibériai sztyeppéről érkezők immunrendszere más volt, mint a többi európai népé. Ez fertőzésekkel szembeni túlérzékenységet okozott, ami pedig azt eredményezte, hogy az immunrendszer elkezdte összekeverni saját sejtjeit azokkal a sejtekkel, amelyeket meg kellene támadnia. Ez viszonylag rövid idő alatt az autoimmun betegségek kialakulásához vezetett.

Forrás: Conversation