Szédületes felfedezés: egy piramis látható az ősi magyar krónikában, az egyik király megkoronázásának helyszínén

III. István 1147-ben született Székesfehérvárott, apja halála után néhány nappal, 1162. május 31-én koronázták meg. Az ünnepélyes szertartásról egy iniciálé is készült a Képes Krónikában, amely azonban komoly fejtörést okoz a történészeknek. A képen ugyanis a háttérben egy tökéletesen felépített piramis látható.

A Pilisben van három gúla alakú, mesterségesnek tűnő csúcs, a Három-hegy: az Árpád-vár, Magas-hegy és a Rám-hegy. Elhelyezkedésük az Orion csillagkép méretarányos földi leképezése, elrendezésük ugyanaz mint a gízai piramisoké. A legkisebb csúcs itt is a leghalványabb csillagot jelzi, a legerősebbet pedig a legnagyobbat. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél Pálos kolostor romok találhatók.

Egyes feltételezések szerint III. István megkoronázása nem Székesfehérváron történt, hanem a Pilisben, így kerülhetett fel a piramis is a történelmi ábrázolásra - írta a promotions.hu.  (A kép ITT tekinthető meg.)

Piramisokat építettek Magyarország területén is?

Sokan kétségesnek tartják, de történészek egy körében makacsul tartja magát az állítás, miszerint a Hortobágyon és az alföldön elhelyezkedő, a honfoglalás előtti időkből származó temetkezési helyként szolgáló kunhalmok is földpiramisok lehettek. Az építmények a bronzkorból származnak, de hogy kik és milyen célból építették, egyelőre rejtély. 

Miért pont piramisok?

A piramisok építése a világ különböző pontjain több tényezőre vezethető vissza, amelyek közül a legtöbb kulturális vagy vallási vonatkozású. Az egyiptomi piramisok például fáraók sírhelyei voltak, amelyek az örök életet és a feltámadást szimbolizálták. A maja és azték piramisok gyakran vallási rituálék és áldozatok helyszínei voltak, és templomokat építettek a csúcsukon.

A piramisok építése státuszszimbólum is lehetett, ugyanis nagy erőforrásokat és munkaerőt igényelt. Az ilyen építkezések tanulságul szolgáltak az uralkodók társadalmi és politikai jelentőségére vonatkozóan.

A piramis forma rendkívül stabil szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy extrém méretűre építsék anélkül, hogy összeomlana. Az alul szélesebb alap felfelé haladva fokozatosan szűkül, ami rendkívüli stabilitást biztosít.

Ez a forma különösen hasznos volt olyan korokban, amikor a fejlett építészeti technológiák és anyagok még nem álltak rendelkezésre. A legellenállóbb anyagokból épült piramisok több ezer éven át fennmaradtak.