Lelepleződött a Jupiter rejtélye, a bolygó szemének nevezett jelenséget eddig félreismertük

A Jupiter ikonikus Nagy Vörös Foltjáról ismert, hogy egy hatalmas vihar, amely hosszú évek óta kavarog a Naprendszer legnagyobb bolygójának légkörében. A csillagászok sokáig vitatták, hogy valójában hány éves lehet az örvény, mikor és egyáltalán hogyan keletkezett. Egyes szakértők szerint a planéta szemének is nevezett jelenség több évszázados, erre abból következtettek, hogy elvileg már a 17. században is észlelte Giovanni Domenico Cassini olasz csillagász.

Egy új kutatás azonban azt sugallja, hogy a Nagy Vörös Folt valójában 190 évvel ezelőtt alakult ki, ami azt jelenti, hogy Cassini valami mást láthatott a Jupiteren 1665-ben.

Az eredményeket részletező tanulmány június 16-án jelent meg a Geophysical Research Letters folyóiratban.

A Jupiter egy feltűnő jelenség, csíkok és foltok teszik igazán egyedivé, melyeket a bolygót körülvevő felhősávok és ciklonális viharok hoznak létre. Színei különböző légköri rétegek összetételéből származnak, amelyek sávonként ammóniából, vízjégből, kénből és foszforgázokból állnak a NASA szerint. 

Mivel a gázbolygónak nincs szilárd felszíne, ami lelassíthatja a viharokat, a viharok a Jupiteren évekig tarthatnak. A visító szelek ilyenkor 450 kilométer/óra sebességgel fújnak, a feltűnő örvény pedig a légkör kémiai reakciói miatt látszik vörösnek.

Amit Cassini látott, az valami más lehetett vagy csak kezdetlegesek voltak a távcsövei?

A Cassini által távcsövön keresztül megfigyelt ovális folt (a csillagász “állandó foltnak” nevezte) ugyanazon a szélességi fokon volt, mint a mostani, de 1713-ban nyomtalanul eltűnt. Aztán 1831-ben a csillagászok ismét egy nagy, ovális alakú vihart észleltek a Jupiter felszínén, ez az, amit ma is láthatunk. A kutatók régóta próbálták kideríteni, hogy a két, viharok által létrejött a jelenség ugyanaz vagy két különböző.

A rejtély megoldására történelmi rajzokat és képeket elemeztek, amelyek a folt szerkezetét, elhelyezkedését és méretét ábrázolják. Ezekből numerikus modelleket alkottak, melyek a vihar időtartamát hivatottak kiszámítani.

„A méretek és a mozgások méréseiből arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a jelenlegi Nagy Vörös Folt volt a Cassini által megfigyelt állandó folt lenne” – mondta Agustín Sánchez-Lavega, a tanulmány vezető szerzője. Mint hozzátette:

„Cassini állandó foltja valószínűleg eltűnt az idők során, majd létrejött egy új, a Nagy Vörös Folt, amely élettartama mostanra meghaladja a 190 évet.”

A Jupiter szeme folyton változik, mostanság egyre kisebb lesz

A történeti adatok áttekintése során a kutatók azt is feltárták, hogyan keletkezett a vihar, és szuperszámítógépek segítségével szimulációkat végeztek az örvények Jupiter légkörében való viselkedésének modellezésére. A kutatók úgy vélik, hogy az erős szél instabilitásából eredő tartós légköri vihar hozta létre a Nagy Vörös Foltot.

A 2018 márciusában közzétett kutatások kimutatták azt is, hogy a Nagy Vörös Folt zsugorodik, ezzel együtt egyre magasabbra kerül. A Jupiter körüli pályán keringő Juno fedélzetén lévő különféle műszerek kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt meglehetősen vékony (500 km), legalábbis ahhoz képest, amilyen hosszú (észak-déli irányban 10 000-14 000 km, kelet-nyugati irányban 24 000-40 000 km között változik).