Átírhatja az őstörténetről alkotott képet egy ősember gyerekekkel kapcsolatos felfedezés

A régészek régóta próbálják rekonstruálni az emberiség történetét, de eddig szinte figyelmen kívül hagyták az őskori társadalmak egyik lényeges elemét, a gyerekeket. Mostanra kiderült, hogy ezek a kis emberek sokkal nagyobb szerepet játszottak az emberiség történelmében, mint eddig gondoltuk.

Az őskori gyerekeket rendkívül nehéz kutatni a régészet berkein belül. A csontjaik kicsik, nehezen megtalálhatók és túl törékenyek ahhoz, hogy bizonyítékokkal szolgálhassanak az idők távlatából a korabeli mindennapokra nézve. 

A hagyományos módszerek mellett szerencsére ma már fejlett technikai eszközök is rendelkezésre állnak, így kiderült, hogy a történelem előtti társadalmak létszámának a felét gyerekek tették ki.

Innen tudhatod, hogy mindjárt beléd csap a villám – Egyértelmű jelek, hogy menekülni kell

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A legmodernebb technológiának és az új kutatásoknak köszönhetően a szakértők kezdik tisztábban látni, mit hagytak hátra az ősi gyerekek, és végre helyén kezelhetjük értéküket a rég elmúlt társadalmakban.

Verónica Fernández-Navarro, a spanyolországi Cantabria Egyetem tudósa úgy véli, a barlangok nagy családi találkozók helyszínei voltak. Spanyol barlangrajzokat vizsgálva kiderült, hogy a falon található tenyérlenyomatok elkészítése a korabeli kikapcsolódások egyik módja lehetett. A megmaradt alkotások nem művészi hajlamú, magányos ősemberek kéznyomai, a rajzok negyede 15 évnél fiatalabb gyerekektől származik.

Korábban azt hitték, hogy a felnőttek kulcsszereplők az emberiség történelmében, de Fernández-Navarro megállapításai a feje tetejére állítják ezt az elképzelést. 

„Ez megváltoztatja az őstörténetről alkotott képet” – mondta a szakember, akinek a felfedezése egy új régészeti ág hajnalát hozta el, az ősember gyerekek kutatásával egyre többen régész kezdett el foglalkozni.

Franciaországban Leslie Van Gelder régész a Gargas-barlangban tett felfedezése is mérföldkőnek számít az ősember gyerekek kutatásában. Sikerült meghatároznia azoknak az alkotóknak az életkorát, akik a kanyargós vonalakat hagyták a mészkőfalakon mintegy 30 000 évvel ezelőtt. Mint kiderült, gyerekek rajzaira bukkantak a régészek.

„Mi nem gyerekeket kerestünk, mintha a gyerekek találtak volna ránk”

– mondta Van Gelder. 

Már magzati korban eldől ez a készségünk, nagyon káros, ha megpróbáljuk leszoktatni róla a gyereket

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Gyerekeknek való játékokat is készítettek őseink

Ahogy a történelem előtti gyerekek egyre láthatóbbá válnak, a régészek elkezdik összeszedni, hogyan nőttek fel, mit ettek és mivel töltötték az idejüket. 

Rómában Alessia Nava az ősi tejfogak szakértője. Célja, hogy többet tudjon meg a gyermekek étrendjéről és arról, milyen szerepeik, feladataik voltak a családon belül. Az új bizonyítékok azt mutatják, hogy a gyerekek már kicsi korukban élelmet gyűjtöttek, segítettek a vadászatban, sőt még a fiatalabb testvérekről is gondoskodtak. A kutatók nemrég jégkorszaki játékokat is találtak. 

Észak-Olaszországban pedig egy körülbelül 14 ezer évvel ezelőtti jelenetre világítottak rá a régészek, amely során a gyerekek sárgolyókat gyúrtak és a barlang falára dobták azokat.  Feltételezhetően a pontos célzás gyakorlása lehetett ennek hátterében, a megszerzett tudást pedig később, a vadászatok alkalmával kamatoztatták.

Elisa Caron-Laviolette régész egy körülbelül 15-17 ezer évvel ezelőtti vadászterületen – amely ma egy párizsi külváros – azt tanulmányozza, hogyan dolgoztak a képzett ősi kőszerszámok készítői. Eközben bizonyítékot talált kisgyermekek kezébe való eszközök létezésére, melyek tulajdonosai vélhetően játszva utánozták és tanulták meg a szerszámkészítés módszereit.

A történelem előtti gyerekek valószínűleg olyanok voltak, mint a mai fiatalok. Kíváncsiak, felfedezők, kísérleteztek a körülöttük lévő anyagokkal, új készségeket sajátítottak el és továbbadták azokat a következő generációnak, hozzájárulva ezzel a túlélésünkhöz.

A gyerekeket nagy kincsnek tartották már az ősemberek is.

Régészeti bizonyítékok utalnak arra is, hogy a gyerekeket nagyon szerethették és óvhatták, halálukat mélyen meggyászolták. 

Észak-Olaszországban egy nagyjából tízezer évvel ezelőtti sírhely mutatja be, hogyan helyeztek örök nyugalomra egy kislányt, akit rituális tárgyak, köztük díszes kagylógyöngyök, medálok és csörgők vettek körül. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen nagyra becsülték őseink a gyereket.

Forrás: CBC