A mosoly egy fontos eleme a szociális intrerakcióknak, aki sosem mosolyog, azt hajlamosak vagyunk kiközösíteni.
A 26 éves Tayla Clement egy ritka rendellenességgel született, ami miatt nem tud mosolyogni. A sok nehézség ellenére, beleértve a szociális kapcsolatok terén megélt problémákat, azt mondja, ma már hálás azért, amin át kellett mennie.
Rólunk magyarokról azt mondják, hogy rendkívül udvariasak vagyunk, de nem kedvesek, ugyanis a mosoly nem a kultúránk része. Különös belegondolni, hogy vannak olyan gyerekek és felnőttek, akiket azért nem tartanak kedvesnek és szimpatikusnak az első pillanatban, mert nem húzódik mosolyra az ajkuk. A betegséget Moebius-szindrómának nevezik.
A Moebius-szindróma rendkívül ritka, akkor fordul elő, ha egy újszülött arcidegei nem fejlődtek ki megfelelően. A leggyakoribb tünet az arc- és a szemmozgás hiánya, de az állapot beszéd-, nyelési és rágási nehézségeket is okozhat.
„A szindróma a hatodik és a hetedik agyidegemet érinti, tehát lényegében olyan, mint az arcbénulás"
– mondta a fiatal nő a Fox News Digitalnak adott interjújában. Ez azt is jelenti, hogy nem tudja mozgatni a szemöldökét vagy a felső ajkát, illetve nem tudja egyik oldalról a másikra mozgatni a szemét.
Dr. Juliann Paolicchi, gyermekneurológus több Moebius-szindrómás babát kezelt és azt mondta:
„A szindrómával született csecsemőknek általában ferde, aszimmetrikus az arcuk, nem tudnak mosolyogni, és az első éveikben táplálkozási problémáik lehetnek."
A Moebius-szindrómás gyerekeknek nincs gondjuk az intellektuális fejlődéssel, a szociális helyzetek azonban kihívást jelentenek számukra, mivel nem képesek kimutatni az érzelmeiket. Gyakran félreértik, szomorúnak vagy túl komolynak tartják őket, pedig egyszerűen csak nem tudnak mosolyogni.
Tayla Clement azt mondja, rengeteg kihívást jelentett az életében a betegség. 1997-ben született, a közösségi média megjelenése előtt, így nem tudott kapcsolatba lépni másokkal, akik ugyanebben a cipőben járnak.
„Kislányként azt hittem, ha mosolyogni tudnék, lennének barátaim, és nem bántanának folyton az osztálytársaim" – mondta Tayla. A dolgok rosszabbra fordultak, amikor 11 éves korában az orvosok kipróbáltak rajta egy kezelést. A kilencórás műtét során szövetet vettek ki a jobb combjából, és behelyezték a szája sarkába és a halántékába.
„Az ötlet az volt, hogy amikor összeszorítom az állkapcsomat, a beültetett szövet felhúzza a szám sarkait, hogy egy normális mosolyt utánozzon" – emlékezett vissza a Tayla. A műtét azonban sikertelen volt, a lány arca sebhelyes let úgy nézett ki, mintha összetört volna egy balesetben.
„Szörnyű időszak volt ez számomra, de titokban tartottam mindenki előtt. De ha most visszagondolok rá, nem is lehetnék hálásabb a műtét sikertelenségéért. Azt hiszem, mindennek így kellett történnie."
Az iskolai bántások folytatódtak, a gyerekek csúfolták, ellökték, bezárták a szekrénybe. A lány sosem beszélt ezekről otthon, magában tartott mindent, egészen addig, amíg 18 évesen klinikai depresszióval és szorongással, valamint poszttraumás stressz szindrómával diagnosztizálták.
„Elkezdtem egy pszichiátriai terápiát és megváltozott az életem. Rájöttem, hogy az egyetlen ember, aki segíthet rajtam az én magam vagyok.”
Tayla néhány éve elkezdett rögbizni, azt mondja, most először érzi úgy, hogy értékes tagja lehet egy csapatnak. „Olyan életet élek, amilyenről álmodni sem mertem volna” – mondta. „Olyan munkát végzek, amit nagyon szeretek, és egyszerűen nem gondoltam, hogy a boldogság és elégedettség ilyen szintje elérhető vagy elérhető számomra… Hosszú volt az út, és nagyon hálás vagyok érte."
A fiatal nő egy YouTube-csatornát is indított, ahol kendőzetlenül mesélte el a történetét: