Az ember a delfinből fejlődött ki több tudós szerint, hidegrázós bizonyítékot hoztak

Jelenlegi ismereteink szerint a legvalószínűbb teória az ember eredetére vonatkozóan, hogy egy közös, majomszerű ősből fejlődtünk ki az évmilliók során. Van egy elmélet viszont, ami alapján egy fóka- vagy delfinszerű lényből fejlődhettünk ki, mondhatni „vízi majmokból” – ebben pedig számos evolúciós biológus, ezért érdemes kicsit foglalkozni az elmélettel, amire Charles Darwin sem gondolt.

A vízimajom-elmélet szerint az ember a főemlősökétől eltérő jellegzetességeit onnan szerezte, hogy őseink vízi életmódot éltek egy ideig. Sir Alister Hardy és Elaine Morgan dolgozták ki az elméletet, akik észrevették, hogy vannak olyan tulajdonságaink, amik elsősorban tengeri emlősökre jellemzőek és nem főemlősökre.

A páros abból indult ki, hogy a jellegzetességeket azért szereztük meg, mert 4-8 millió évvel ezelőtt különböző geológiai véletlenek eredményeképpen 1-2 millió évig részleges vagy teljes tengeri életmódot voltunk kénytelenek folytatni – erre az elméletre egyelőre azonban nem túl sok meggyőző bizonyíték van egyelőre.

Az emberek nem az első emlősök lennének, akik kénytelenek vízi életmódra váltani: 70 millió éve a bálnák, 50 millió éve a lamantinok, 25 millió éve a fókák ősei is egy ponton szárazföldiek lehettek, azonban tengerbe költöztek. Vannak olyan állatok is, mint a hód vagy a víziló, ami a mai napig folytat kettős életet a szárazföldön és a vízben.

Az egyik fő érve tehát a „vízimajom-elmélet” hívőinek az, hogy más emlősök is átestek már ezen a folyamaton, miért ne eshettünk volna most is. A másik ilyen, még furcsább érv az, hogy az ember nagyrészt szőrtelen – vagyis pontosabban vékonyszőrű, főleg a többi rokonunkhoz képest, mint a bonobó vagy a csimpánz.

Arra valóban nincs megfelelő érvelés, hogy az embereknek miért lett jóval kevesebb szőre, mint a többi majomnak, ráadásul a jelenlegi teóriák – parazita, szexuális vonzalom, fiatal karakterisztikák fenntartása – nem támasztják megfelelően alá ennek okát. A vízi elmélet szempontjából ez azért érdekes, mert a delfinek és a bálnák hasonlóak elvesztették a szőrüket a vízbe kerülést követően.

Lenne biológiai értelme annak, hogy elvesztjük a szőrünket és ezzel áramvonalasabbá válunk, viszont ezt rögtön üti a másik érve a hívőknek, hogy a testünkben különböző helyeken zsírt tárolunk. A zsír elméletileg védelmet ad az ember számára, de akkor Esther Inglis-Arkell szakíró jogosan teszi fel a kérdés: minek hullott ki a szőrünk eredetileg?

Az ember kétlábúságát is egyfajta érvként hozzák fel az elmélet támogatói, ez pedig logikus is, ha belegondolunk: aki kényelmesebben tud két lábon menni, az mélyebben be tud menni a vízbe, a négylábúság erre nem túl effektív. Mivel az emberek körében erős lett a kétlábúság, ezért ez egy újabb bizonyítéka lehet annak, hogy az evolúciónk során volt egy vízi szakasz.

A vadabb érvek szerint az orrunk kialakulása (a vízben nehezebb szagot fogni) és a csecsemők úszóképessége (utal arra, hogy a szülés vízben történt) is alátámasztja a vízi származást. Jogosan vetül fel azonban a kérdés, hogy mégis miért mentünk be a vízbe? Egy korai klímakatasztrófa tűnik az elsődleges okozónak.

A teória képviselői szerint ugyanis mintegy négymillió év a mai Szomália és Arab-félsziget környékein jelentősen elkezdett emelkedni a tengerszint, csökkent az elérhető erőforrásoknak a száma, szigetekre szorultak az akkori előemberek, ráadásul a tengerek környékén jóval kisebb volt a verseny, mint a magaslatokban.

Az ember az elmélet szerint ezért apránként adaptálódni kezdett a tengeri életmódhoz, legyen szó gyermeknemzésről, hangképzésről, érzékelésről vagy a szőrről. Ahogy a vízszint csökkent, a képességeinket nem vesztettük el és megmaradt a vízigényünk, ez lehet pedig az oka annak is, hogy folyók mellett települtünk le.

Összefoglalva, nagyon érdekes a vízimajom-elmélet bizonyos emberi tulajdonságok megmagyarázására, és bizony vannak olyan érvek, amikbe ha belegondol az ember, akkor azt mondja, hogy logikusak. Az elméletet azonban egyelőre nem sikerült fosszíliákkal alátámasztani, ennél pedig nem nagyon van fontosabb, így egyelőre nem lehet mit tenni, mint némileg szkeptikusan fogadni az elméletet.

Ha még többet akarsz megtudni a teóriáról, akkor kattints erre a videóra:

(Forrás: Gizmodo)