3 hónapja cipeli magával halott csecsemőjét egy csimpánz a spanyol állatkertben

Számos kutatás bizonyította, hogy bizonyos állatfajok, főleg, amelyek társas közösségben élnek, meggyászolják a halottaikat. Az egyik spanyolországi állatkertben egy gyászoló csimpánz hónapok óta hordja magával halott utódját. Ez is jól mutatja a faj intelligenciáját és a társadalmuk fejlettségét. A Natalia nevű nőstény 2024. februárjában adott életet a kölykének, de az állat 14 nappal később elpusztult.

Bár a csecsemőhalandóság rendkívül magas a csimpánzoknál, a csapatokban élők között erős társadalmi kohézió figyelhető meg, amelyre hatással van a gyász is. A valenciai állatkert gondozói szerint a nőstény lelki traumáját fokozza, hogy egyszer már átesett egy ilyenen, 2018-ban is elvesztett egy bébit.

„El kell fogadnunk, hogy ez egy természetes viselkedés, amely tökéletesen dokumentált ennél a fajnál és más emlősöknél is, például a bálnáknál, a delfineknél vagy az elefántoknál”

– mondta az állatkert kommunikációs munkatársa május végén.

A csimpánzok a legközelebbi élő őseink, azon kevés állatok egyike, amelyekről a kutatók úgy gondolják, megértik a halál fogalmát. Bár nem tudjuk pontosan, hogyan élik meg érzelmeiket, a viselkedésükből arra következtethetünk, hogy az emberekhez hasonlóan ők is szenvednek ilyenkor.

A Bioparc de Valencia nevű állatkertben tapasztalt viselkedést a természetben is megfigyelték már.

Néhány éve egy vadon élő csimpánz csapatot követtek Délkelet-Guineában és a kutatók beszámolói szerint két anya is magával vitte mindenhová halott csecsemője mumifikált maradványait.

„A csimpánzok számos kognitív funkció szempontjából hasonlítanak az emberekre, képesek az empátiára, tisztességesek, és hajlandóak együttműködni a közös célok elérése érdekében" – mondta Dora Biro viselkedésbiológus.

A csimpánzok mindig intenzíven reagálnak egy csapattaguk vagy rokonuk halálára akár szabadon élnek, akár állatkertben. A nőstények erős köteléket alakítanak ki az utódaikkal és egymással is. 

Más állatok is képesek gyászolni 

Az elefántok közismerten gyászolnak, ha elveszítik egy családtagjukat. Mivel ők nem tudják magukkal vinni, akár napokig is az elhunyt elefánt mellett maradnak, simogatják az ormányukkal és láthatóan szomorúak.

A bálnáknál, delfineknél is megfigyelhető, amint elhunyt társukat támogatják a víz felszínén. Magukkal viszik, mintha megpróbálnák őket felébreszteni.

Egyes madárfajok, például a varjak és a papagájok is mutatnak gyászoló viselkedést. Ilyenkor összegyűlnek az elhunyt társuk körül, mintha megemlékeznének róla.