Az utolsó magyar király nyeszlett fiú volt, ő sem hitte, hogy uralkodó lesz valaha

Magyarországon az elmúlt ezer évben nagyjából 53 megkoronázott király uralkodott. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert hazánk történelmében előfordult olyan időszak, amikor egyszerre több személy is királynak tekintette magát. Illetve megesett olyan is, hogy egy személy fejére többször került fel a korona. Amit azonban biztosan állíthatunk, hogy az első magyar király Szent István (1001-1038) volt, az utolsó pedig IV. Károly (1916-1918). A kettejük között eltelt több mint 900 év tele van váratlan, örömteli vagy sokszor inkább borzalmasnak nevezhető eseménnyel. 

IV. Károly, az utolsó magyar király és osztrák császár viszonylag rövid életével kapcsolatban is számos tragédiát említhetünk. A béke iránti elköteleződése és a feleségéhez fűződő mély szerelme azonban kiemeli őt a többi uralkodó közül. 

Károly sem hitte, hogy valaha király lehet belőle

A kis Károly 1887. augusztus 17-én született Persenbeug kastélyában, Alsó-Ausztriában, Ferenc József császár unokaöccseként. Történészek szerint senki sem számított az udvarban arra, hogy a sokat betegeskedő, vékony, nyeszlett kisfiú egyszer megörökölheti a trónt, mert sokan álltak még előtte a sorban. Egyebek mellett saját apja, Ottó Ferenc főherceg, aki viszont nem mutatott különösebb érdeklődést a politika iránt, sokkal jobban kedvelte a dorbézolást, a szerelmi kalandokat és a nyilvános botránykeltést. 

Mivel kicsapongó apját igazából senki sem akart királyként látni, édesanyja, Mária Jozefina szász királyi hercegnő úgy döntött, Károly életében már három éves korában megkezdi azt a fajta neveltetést, amit egyébként a trónra várományos utódok kaptak. Senki sem akadályozta meg benne, de Károly maga sem élte bele magát ifjú korában, hogy egyszer császár és király lehet.

A fiú illedelmes, jó kedélyű gyermek volt és hihetetlenül vallásos. Zokszó nélkül felkelt hajnalban, délutánig szünet nélkül koncentrált a tanáraira, hihetetlenül jó memóriája volt. A katonás fegyelem nem okozott számára nehézséget, ha közben imádkozhatott.

Hétéves korától tanult írni és olvasni, német anyanyelve mellett ekkorra már folyékonyan beszélt angolul is, ugyanis ír származású nevelőnője volt. Emellett megkezdte a francia, a cseh és a magyar nyelv elsajátítását. További tárgyakként a lovaglás, a torna, a vívás, az ének és a zongora szerepelt órarendjében.

Károly már gyerekkorában is adakozó, békeszerető volt, gyűlölte a vitákat és kerülte a konfliktust. Az ünnepekre kapott ajándékait rendszeresen szétosztogatta a kastély körüli gyermekeknek, de olyan is megesett, hogy munkát keresett, mint egy hétköznapi ember. A kastélypark főkertészénél kopogtatott azzal a céllal, hogy metsz, füvet vág, virágot ültet, a fizetését pedig szét akarta osztani a szegénysorú gyerekek között.

Szerelemből házasodott

Károly azon kevés uralkodó közé tartozott, akinek házasságát nemcsak politikai vagy gazdasági okok indokolták. Valódi érzelmekkel, szerelemből vehette nőül 1911-ben Zita Bourbon-pármai hercegnőt, akit gyerekkora óta ismert. Házasságuk romantikus és harmonikus volt, nyolc gyermekük született tizenegy év alatt. Talán még több utód látott volna napvilágot, ha IV. Károly viszonylag fiatalon meg nem hal, nyolcadik gyermekét már nem is láthatta.

A házasságuk alatt Zita királyné szinte állandóan áldott állapotban volt, gyermekeire sok időt szentelt.

 „Úgy emlékszem rá, mint állandóan jelenlévő anyára; magától értetődő volt, hogy fölénk hajolt, amikor betegek voltunk, hogy esténként együtt imádkozott velünk, hogy rögtön ott termett, ha valamelyikünknek baja esett, és hogy megfedett bennünket, ha lusták voltunk”

 – emlékezett vissza édesanyjára Félix főherceg.

Sok haláleset kellett ahhoz, hogy IV. Károly trónra kerüljön

1906-ban Károly apja gégerákban meghalt így fentebb került az öröklési listán. Majd mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf trónörökös 1889-ben elhunyt, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főhercegnek mint következő trónörökösnek, rangon alul kötött házassága feltételeként le kellett mondania saját gyermekeinek trónigényéről, apja révén Károly főherceg szintén előrébb került a trónörökösök listáján. Ferenc Ferdinándot meggyilkolták 1914. június 28-án Szarajevóban, Ferenc József pedig 1916. november 21-én életét vesztette, így a trón Károly főhercegre szállt. 1916-ban ő lett az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, koronázására Budapesten, a Mátyás-templomban került sor 1916. december 30-án.

IV. Károly uralkodása alatt a Monarchia már a végső összeomlás szélén állt

IV. Károly egy igazi pacifista király volt, személyesen próbált véget vetni az első világháborúnak. Titkos tárgyalásokat kezdeményezett a nyugati hatalmakkal, de ezek nem vezettek sikerre, és Németországot sem tudta meghatni a próbálkozásaival. Belső reformjai is kudarcot vallottak, beleértve a Monarchia föderalizálását. 

A Habsburg-dinasztia gyengülése a háború alatt újabb szintet lépett, erősödött a függetlenségi mozgalom, ami tovább gyengítette Károly helyzetét.

Önként mondott le a magyar államügyek intézéséről, száműzetésben halt meg

Mindössze két évvel a megkoronázása után 1918 novemberében Károly lemondott az uralkodói jogainak gyakorlásáról, nyilatkozatában azt írta, visszavonul Magyarországról, de továbbra is szereti a magyarokat.

“Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.

Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.

Károly”

Vagyonukat államosították, egy fűtetlen házban húzták meg magukat

A köztársaság kikiáltása után Károly a családjával együtt Svájcba vonult. Később két alkalommal is megpróbált visszatérni Magyarország trónjára, de mindkét visszatérési kísérlet kudarcot vallott. A második próbálkozás után Madeira szigetére száműzték. Ott rendkívül szerény körülmények között tengődtek, a 34 éves családapa megőszült és sokat betegeskedett. 

1922 februárjában, élete utolsó hónapjában gyermekei is megérkeztek Svájcból Madeirára, és egy helyi bankár hegyi villájába költöztek a szomszédos Montéba. A Quinta do Monte-villa csodás panorámával rendelkező nyaralónak számított a nyári hónapok hőségében, azonban nem volt benne fűtés. A családnak nem volt hová mennie, vagyonunkat államosították, így beköltöztek a hideg falak közé február közepén. 

Március 14-én Károlynak magas láza lett és köhögött. Hamarosan kiderült, hogy elkapta az influenzát. Március végén dr. Zsámboky Pál udvari káplán feladta az utolsó kenetet, április 1-jén családja körében hunyt el. 

Özvegye, Zita és gyermekeik sokáig nehéz körülmények között sínylődtek. Az özvegy exkirályné a viszontagságos élete ellenére 96 éves koráig élt. Nagyszabású, 95. születésnapján 34 unokája és 15 dédunokája vette őt körül. A hagyományoknak megfelelően zajló temetési szertartáson körülbelül hatezer meghívott vett részt. Szívét különválasztották testétől, előbbi a bécsi kapucinusok templomának kriptájában pihen, testét a svájci Aargau kantonban, a Muri Apátság Loreto-kápolnájában őrzik férjéével együtt.

Mindkettőjüket boldoggá avathatják

IV. Károly úgy került be a történelemkönyvekbe, mint az az uralkodó, aki jó szándékkal állt a trónhoz, de az általa képviselt rendszer már nem tudott alkalmazkodni a változó világhoz. Trónra lépésekor az első világháború már javában zajlott. Ő volt az egyetlen uralkodó, aki nyíltan a béke mellett állt és próbált kiutat találni a konfliktusból, végül belebukott.

Károlyt 2004-ben boldoggá avatta a katolikus egyház, ennek oka elsősorban békepártisága és mély vallásossága volt. Zita királyné boldoggáavatási eljárása is folyamatban van.

Az utolsó magyar király megkoronázásráról filmfelvételek is készültek, a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója, Tomsics Emőke a Történeti Fényképtár portréfotóinak segítségével beazonosította a szereplőket, rekonstruálta az események pontos sorrendjét, ezután magyarázó feliratokkal, lassításokkal és kimerevítésekkel látták el a képsorokat: