Mátyás király kapcsán valamiről hallgatnak a történelemkönyvek, az élete nem volt csupa diadalmenet, súlyos vereségeket is szenvedett

Hunyadi Mátyás, azaz Mátyás király, a magyar történelem egyik legjelentősebb uralkodója, aki már gyermekkorában nagy tettekre volt hivatott. Édesapja, Hunyadi János, Erdély vajdája és kormányzója, szintén történelmünk kiemelkedő alakja. Mátyás a mai Románia területén, Kolozsváron született.

Ifjúkorát főként édesanyja, Szilágyi Erzsébet társaságában töltötte, aki köznemesi származású volt. Apja politikai és katonai elfoglaltságai miatt anyja irányította a hatalmas Hunyadi-birtokokat. Erzsébet, akit népdalok és versek örökítettek meg, a háttérből támogatta fia nevelését.

A nagyra növekedő Mátyás nevelésében apja is részt vett, aki külföldi útjai során tapasztalt nemesi életmódja alapján a legjobb oktatást kívánta biztosítani fiának. Mátyás már fiatalon kiemelkedő jártasságra tett szert a hadművészetben, de apja nem csak a katonáskodásban, hanem a kor humanista szellemében minden területen taníttatta. Mátyás beszélt németül, csehül, latinul, és valószínűleg románul is. Komoly műveltséggel rendelkezett az egyház- és államjog, valamint a művészetek terén is, ami a korban rendkívül szokatlan volt.

Mátyás Király Trónra Lépése és Uralkodása

Mátyás bonyolult körülmények között került a trónra, mindössze 15 évesen. Trónra lépése után kilenc nappal töltötte be 15. életévét, de már kezdetektől uralkodói bölcsességet mutatott. A nép "igazságos" jelzővel illette, ami tükrözte igazságszolgáltatás iránti elkötelezettségét.

Mátyás uralkodása alatt számos háborút vívott, melyek közül sok dicsőséges győzelemmel zárult. Azonban előfordultak vereségek is, mint például a moldvai fejedelem elleni csatában, ahol mintegy tízezer katonájával szemben Mátyás súlyos sérüléseket szenvedett.

Mátyás és a román uralkodó közötti konfliktus érdekessége, hogy a modern nemzeti identitás fogalmai a korban még nem léteztek. A 19. század szellemi terméke a nemzeti hovatartozás kiélezése, míg a 15. században a társadalmi rang és a vallás sokkal meghatározóbb szerepet játszott az önazonosságban.

A korabeli uralkodó dinasztiák inkább önálló entitásként, mint nemzeti alapon voltak számontartva. Így Mátyás és a román III. István közötti konfliktus is inkább politikai és hatalmi harc volt, semmint nemzeti jellegű összeütközés.

Moldvabányai Csaták és Mátyás Hadjáratai

A cikk tárgyául szolgáló csata 1467. december 15-én zajlott, és moldvabányai csataként ismert. A szembenálló felek Mátyás és III. (Nagy) István fejedelem voltak. III. István, bár Magyarországon kevésbé ismert, szintén jelentős történelmi személyiség, aki Hunyadi Jánoshoz hasonlóan hősiességgel küzdött a törökök ellen. Az 1475-ös vászlói csata után IV. Szixtusz pápa "a keresztény hit igaz bajnokának" nevezte őt. Uralkodása alatt végig sikerült megőrizni Moldva függetlenségét és erős államot épített fel.

Mátyás az 1467-es erdélyi lázadásokban való szerepe miatt úgy döntött, hogy behódolásra kényszeríti a szomszédos fejedelemséget. Októberben indult hadjáratra mintegy 40 ezer katonával, és a kezdeti időszakban gyors sikereket ért el.

Elfoglalta Bákó, Roman és Moldvabánya városát is. Azonban decemberben hírt kapott arról, hogy mintegy 12 ezer moldvai fegyveres közeledik a város felé, köztük lengyel, székely és rutén zsoldosokkal. A moldvai seregek éjszakai meglepetésszerű támadása során a helyi lakosság is segítette őket. Mátyás emberei hiába voltak többen, felkészületlenül érte őket az offenzíva.

A moldvaiak elérték a főtéren Mátyást védő páncélos lovagokat is, ahol a király súlyos sérüléseket szenvedett. A moldvai csapatok jelentős sikereket értek el, és Mátyás vereséget szenvedett. A magyar veszteségekről eltérő források számolnak be: a lengyel krónikák 10 ezer, míg Janus Pannonius 4 ezer magyar áldozatról ír. A vereség után Mátyás már nem próbálkozott III. István hatalomból való erőszakos elmozdításával.