Tízemeletes ősi egyiptomi temetkezési helyet tártak fel a régészek a Nílus partján, a múmiákat genetikai vizsgálat alá vetették.
Az ősi egyiptomi temetkezési kultúra gazdag és összetett volt, erősen kapcsolódva a vallási hiedelmekhez és a túlvilági élet koncepciójához. Az egyiptomiak hittek az élet halál utáni folytatásában, ezért nagy hangsúlyt fektettek a holtak megfelelő eltemetésére és a lelkük túlvilági jólétének biztosítására. Habár a fáraók és azok családtagjairól hallunk többet a piramisok, múmiák kapcsán, ma már jól tudjuk, hogy az összes társadalmi réteg alkalmazta a múmiakészítés módszereit és a halottakat díszített, biztonságos sírhelyekben helyezték el.
Az egyiptomi régészek nemrég 33 ősi sírt fedeztek fel egy domboldalban a Nílus nyugati partján, Asszuán közelében. A sírok gazdag bizonyítékokat szolgáltatnak az ősi temetkezési szokások, társadalmi hierarchiák és betegségek tanulmányozására.
Az egyiptomi görög-római korszakból (körülbelül i.e. 332-től i.e. 395-ig) származó lelőhelyen végzett ásatások közös sírban elhelyezett családokat és ősi olajlámpákat tártak fel, amelyeket valószínűleg a gyászolók hagytak maguk után.
A helyszín először 2015-ben vált ismertté, de csak 2018-ban kezdték el feltárni, a felfedezés pedig valódi különlegességeket rejtett. A temetőszobák tíz szinten húzódnak a domboldalon, és több társadalmi osztály tagjait temették el a földalatti nekropoliszban. A tehetősebbek ékszereket viseltek és festett táblák, égetett agyagfigurák kíséretében nyugodtak.
Az egyiptomi Turisztikai és Régiségügyi Minisztérium közleménye szerint a maradványok körülbelül egyharmada újszülötteké vagy gyermekeké. A fiatal múmiák közül sokat idősebbek mellett fedeztek fel, ami családi temetkezésekre utal.
A kutatók az Asszuáni Egyetemi Kórházzal együttműködve vizsgálták a leleteke. Egyenként megröntgenezték a múmiákat, majd DNS-elemzés és CT-vizsgálatokkat végeztek rajtuk. Az első eredmények azt mutatják, hogy a vérszegénység, az alultápláltság, a tuberkulózis és a csontritkulás igen elterjedt volt a vizsgált személyek esetében, még a magasabb társadalmi osztályok körében is.
Tekintettel az apák, anyák és gyermekek gyakori egymás mellé temetésére a helyszínen, Patrizia Piacentini, a Milánói Egyetem egyiptológusa szerint ezek a betegségek akár egész háztartásokat is elsöpörhettek az élők sorából.
Egyelőre még megválaszolatlan az a kérdés, hogy miért lehetnek egymás mellett elhelyezve olyan múmiák, melyek a genetikai vizsgálatok szerint nem álltak rokonságban. Ahogy kérdés az is, hogy miért került egy kőkoporsóba két test, milyen kapcsolat lehetett közöttük.
Az egyik legemlékezetesebb sírfeltárás Tutanhamon nevéhez fűződik, az 1922-es ásatás nagy szenzáció volt, történészek, turisták, újságírók özönlöttek Egyiptomba: