Mézben tartósították a hírességet és talán más szörnyűséget is elkövettek vele

I. (Nagy) Heródes nevét a Bibliából és a történelemkönyvekből egyaránt ismerhetjük. Júdea királyaként szerzett hírnevet magának, bár a Római Birodalom egyfajta vazallusa volt. Az ő idejében született Jézus Krisztus, akit a keresztények Megváltóként tisztelnek – maga az uralkodó azonban igyekezett volna hamar megszabadulni tőle.

Heródes volt az, aki a hatalmát féltve állítólag legyilkoltatott minden 2 évnél fiatalabb fiúgyermeket, nehogy a megszületett Jézus a vetélytársává nője ki magát. A csecsemőt azonban a szülei Egyiptomba menekítették, míg az ártatlanul elpusztított kiskorúak emlékét az aprószentek ünnepe őrzi.

A király – hogy elnyerje a zsidók jóindulatát – elvette feleségül Mariamnét, II. Hürkanosz király és jeruzsálemi főpap unokáját, ám célját ezzel sem érte el. A nő ráadásul áskálódni kezdett ellene, mire az uralkodó házasságtörés vádjával kivégeztette. Itt következik ugyanakkor a váratlan fordulat, ugyanis az asszonyt nem temettette el, hanem hét esztendőn keresztül

mézbe merítve próbálta tartósítani a holttestét.

A Krisztus előtti 70-es években született Heródes alighanem őszintén szerelmes volt kivégeztetett hitvesébe, ezért gyakorolta ezt a különös és kissé visszatetsző gesztust. Nem volt egyébként olyan kegyetlen uralkodó, mint azt a Biblia is sugallja, hiszen gabonát importált Egyiptomból, amikor aszály sújtotta a királyságát, illetve alkalmanként az adókat is csökkentette. Feltehetőleg a tömeges csecsemőgyilkosság története sem igaz.

A mézbe mártott exfeleség történetét sokan nekrofíliaként értelmezik, ez a szó a holttestekhez való (akár szexuális) vonzalmat jelöli. De könnyen előfordulhat, hogy csupán a gyász és a mély megbánás vezette erre a tettre – olvasható a Greekreporter nevű oldalon.

Bizonyos ősi szövegek szerint ugyanakkor néha aktusra is sor került közte és Mariamne holtteste között, bár elképzelhető, hogy ezzel is csupán Heródes hírnevét akarták beszennyezni.

Ilyen lehetett a valódi Heródes?