Az egyiptomi piramisok miért nem szerepelnek a Bibliában?

A Biblia a keresztény vallás szent könyve, amelynek szövegei hosszú idő alatt születtek, és a kanonizálásnak nevezett válogatási folyamat révén, a Krisztus utáni 2. században váltak teljes gyűjteménnyé.

A történetek a régmúltba vezetnek bennünket vissza, és részben megismerhetjük belőlük az ókori (egyiptomi, asszír, babilóniai, perzsa, görög és római) társadalmak életét, működését. Szerzői a legkülönfélébb osztályokból kerültek ki, akadt köztük halász, pásztor, de államférfi is. A legtöbb esetben a bibliai leírásokat szimbolikus történeteknek tartják, és nem is mindig fogadják el történelmileg hitelesnek.

Valószínűleg sokaknak feltűnt, hogy a Szentírásban számos Egyiptomhoz köthető szöveg található. Elsősorban a József-történeteken keresztül nyerhetünk bepillantást a hajdani birodalom mindennapjaiba, de Mózes kapcsán is sokat olvashatunk róla, aki a zsidó néppel éppen Egyiptomból kivándorolva jutott el Kánaánba.

Ha valaki ma Egyiptomról beszél, elképzelhetetlen, hogy ne a híres gízai piramisokat említse meg elsőként az észak-afrikai országgal kapcsolatban. Hufu, Hafré és Menkauré fáraók nevezetes kőgúlái Krisztus előtt 2600 és 2500 között épültek, éppen ezért jogosan merülhet fel a kérdés:

vajon a Biblia miért nem tesz róluk említést?

 A kutatók szerint ez nem feltétlenül meglepő. A gízai piramisok ugyanis az Ótestamentumban leírt események idején már ősrégi alkotások voltak, és nem számítottak kiemelkedőnek politikai-vallási szempontból, vagyis irrelevánsok voltak a zsidóság hányattatásai kapcsán.

A Biblia úgy fogalmaz az egyiptomi történelem kezdeteiről, hogy a nép az Eufrátesz folyó vidékéről vándorolt a Nílus partjára. Márpedig Bábel tornya is az Eufrátesznél épült fel – és ha arról a gigantikus építményről hírt adott a Szentírás, akkor a piramisokról vajon miért nem?

Talán azért, mert az első egyiptomi dinasztiák nem emeltek piramisokat, az elhunyt uralkodókat masztabákba temették. Ezekből fejlesztette ki később, Dzsószer fáraó idején a legendás Imhotep a kőgúlákat, lényegében több, egyre kisebb alapterületű masztabát egymásra helyezve.

A zsidó József a XII. dinasztia idején élhetett Egyiptomban, és ennek az időszaknak a végére eshetett Mózes tevékenysége is. Akkoriban viszont a piramisokat már inkább vályogból, sártéglából építették, és csupán a külső burkolatuk készült kőből. Márpedig a zsidóság kapcsán többször is megemlíti a Biblia, hogy vályogot vetettek – azt viszont a szövegek már nem tartották fontosnak megemlíteni, hogy milyen céllal.

Hogyan épülhettek a piramisok? Erre ad érdekes magyarázatot az alábbi videó: