Ma a kukába dobjuk, pedig gyógyításra használtuk több ezer éve, életek múltak rajta

Az ókori Egyiptom virágzásának évezredei alatt az orvostudomány megdöbbentően magas szintet ért el. A tényszerű ismeretek mellett az egyiptomi orvosok nemcsak a test betegségeit próbálták gyógyítani, egyebek mellett penészes kenyérrel, hanem spirituális dimenzióban is kezelték a problémákat. Úgy hitték, hogy a betegségeket az életmódbeli sajátosságok mellett sokszor isteni vagy démoni befolyások is okozhatják. 

Az ókori egyiptomi orvoslásról a legfontosabb források, az orvosi papiruszok árulkodnak. Az Ebers-papirusz (Kr. e. 1550 körül) a leghíresebb, több mint 700 receptet, kezelési módot és diagnosztikai módszert mutat be részletesen. 

Az Edwin Smith-papirusz egy másik közismert lelet, ez főként sebészeti esetekkel foglalkozik, beleértve a törések és sebek kezelését. Az Hearst- és Kahun-papiruszok szintén az orvostudomány különböző területeiről szólnak, például nőgyógyászatról és fogászatról.  

A rák kezelése és a penészes kenyér

Az egyiptomiak is találkoztak rákos elváltozásokkal, de a daganatok kezeléséhez nem voltak hatékony eszközeik. Ennek ellenére sosem adták fel a próbálkozást. Az Edwin Smith-papiruszban szerepel egy rákos eset, amelyről azt írják: "Nincs rá kezelés." Ez is bizonyítja, hogy a korabeli orvostudomány ismerte a betegséget, de nem tudta gyógyítani.  

Más betegségeknél azonban figyelemre méltó eredményeket értek el. A sebek fertőtlenítésére például penészes kenyeret használtak, amely a modern antibiotikumok, mint a penicillin korai elődje lehetett. Bár nem ismerték a baktériumokat, empirikus úton rájöttek, hogy a penészes kenyér segíti a gyógyulást.  

Az ókori Egyiptomból számos híres orvos neve fennmaradt

Az egyik legismertebb Imhotep, aki a Kr. e. 27. században élt, és a fáraó, Dzsószer főtanácsosa volt. Imhotep nemcsak orvosként, hanem építészként és papként is híressé vált. Őt később istenként tisztelték, és a gyógyítás patrónusaként emlegették.  

Egy másik híres orvos Hesziré (Hesy-Ra), aki a fogászat és a sebészet mestere volt, és a fáraói udvarban szolgált. Feljegyzései tanúskodnak szakértelméről, őt tekinthetjük a világ egyik első fogorvosának.  

A fáraók istenektől származtatták magukat, de csodára ők sem voltak képesek

A fáraók általában nem voltak gyakorló orvosok, de sokan közülük tanultak a gyógyítás művészetéről, hiszen isteni uralkodóként felelősek voltak népük jólétéért. Egyes fáraók, például II. Ramszesz, nagy figyelmet fordítottak az orvoslás támogatására és az orvosok képzésére.