Az állandó panaszkodás nem csillapítja a sérelmeket, a tudomány mást ajánl helyette

Néha kifejezetten jó érzés megosztani a fájdalmunkat vagy a haragunkat valakivel. Jó kibeszélni a sérelmeket, kiadni magunkból a mérget, megszabadulni az idegtől. Utána legtöbbször megkönnyebbülünk és megy minden tovább a normális mederben. Bizonyos szintig egészségesnek is tekinthető a panaszkodás, modern nevén a ventillálás, azonban a túlzásba vitt „károgás” kontraproduktív lehet.

A pszichológusok sokáig hittek a „katarzis-elméletben”, vagyis abban, hogy jobb elengedni a negatív érzelmeket, mint megragadni őket. De 2002-ben Brad Bushman, az Ohio Állami Egyetem kommunikációs professzora publikált egy tanulmányt, amely megkérdőjelezte ezt a logikát. 

Bushman bebizonyította, hogy amikor az emberek úgy próbálták levezetni a haragot, hogy megütöttek egy bokszzsákot, csak dühösebbek és agresszívabbak lettek. Ezután a szakember elkezdte vizsgálni a verbális bokszzsák-ütögetést is, azaz a panaszkodást, szitkozódást és az eredmények nagyon hasonlóan alakultak.

„A frusztráló beszélgetés vagy a sérelmek társasági boncolgatása egyfajta kérődzést válthat ki. Ilyenkor a negatív gondolatokat és érzéseket újra és újra felszínre hozzuk, aránytalanul felnagyítva azokat”

– mondta Jesse Cougle, a Floridai Állami Egyetem pszichológiaprofesszora, akinek a szakterülete a harag.

A 2020-as tanulmány a világjárvány megküzdési stratégiáitól jutott el oda, hogy kiderült, a „szellőztetés” a lelki egészség romlásával függ össze. Ezzel szemben az olyan taktikák, mint a helyzet elfogadása, a viccelődés és pozitív átfogalmazás nagy mértékben csökkenti az eseményhez kapcsolódó stresszt.

Jobb kitombolni magunkat, majd túllépni a haragon, semmint táplálni azt és „picsogni”

Bushman arra a megállapításra jutott a tanulmányban, hogy alapvetően nem rossz dolog, ha a megfelelő személyekkel beszélünk a vívódásainkról, negatív érzéseinkről, hogy jobban megértsük ezeket és tudjuk, hogyan reagáljunk a jövőben egy hasonló helyzetben. Az egészséges párkapcsolatok és barátságok is nagyrészt arról szólnak, hogy meghallgatjuk a másikat, támogatjuk, segítjük, ha arra van szüksége.

A problémát az jelenti, ha valaki másról sem tud beszélni, mint a vélt vagy valós fájdalmairól. Ha nem veszi észre, hogy ezzel az „érzelmi környezetszennyezéssel” eltávolodnak tőle az emberek, akkor az újabb elpanaszolható sérelmeket okoz számára.