Évekig ölték férjeiket a tiszazugi arzénes asszonyok, a leleplezésük is filmbeillő

A tiszazugi arzénes asszonyok története máig az egyik legismertebb kriminológiai történet. Ahhoz, hogy megértsük, amit ezek az asszonyok tettek, nem árt ismernünk a múlt század eleji falusi élet sajátosságait, az akkor élt nők, feleségek helyzetét és a rendőri tevékenységek korlátait.

Az arzénes asszonyok olyan nők voltak, akik a 19. és 20. század fordulóján arzénnel mérgezték meg férjüket, családtagjaikat, köztük akár saját fiaikat is. Az okok között nem mindig a pénz szerepelt. Gyakori volt, hogy így állt bosszút egy asszony az őt ért verések miatt, vagy ráunt az alkoholista, semmirekellő fia élősködő életmódjára.

Volt, aki bosszúból tette el láb alól a férjét vagy az anyósát, előfordult, hogy egyszerre mindkettőt és ha az após is evett az arzénes levesből, ő sem úszta meg, a fél család elpusztult. Az egyik asszony fél nappal azután mérgezte meg a férje szüleit, hogy aláíratott velük egy szerződést, amely szerint az öregek halála esetén minden vagyon őket illeti meg.

A gyilkosságok ötlete egy bábától származott

A különös sorozatgyilkosság központi alakja egy bábaasszony, Fazekas Gyuláné (született Papp Mária) volt. Akkoriban a bábákat közel az orvosnak kijáró tisztelet övezte. Bábát hívtak a szülésekhez, ágyban fekvő beteghez, kisebb-nagyobb rosszullétekhez is. Ők voltak, akik ismerték a gyógyító módszereket, a gyógynövények hatását és számos hasznos életmódbeli tanács volt a tarsolyukban.

Fazekas Gyulánét egyszer azért hívták egy házhoz, mert az ágyban fekvő súlyos betegre mindig rászálltak a legyek és nem győzték elhessegetni azokat, azonban a légypapírra sem ragadtak fel. 

A bába kért egy bögre langyos, cukros tejet, belemártotta a légypapírt és letette a bögrét a földre, a beteg mellé. A legyek azonnal megrohamozták a tejet, ittak belőle és rövidesen mind elpusztult. Csakhogy a macska is arra járt, az is ivott az erzénes tejből, kevéssel később kinyúlva feküdt a földön. 

A bábaasszony ekkor jött rá, hogy ezzel a módszerrel embert is lehet ölni, a feljegyzések szerint az első, akin kipróbálta a szörnyű tettet, az ágyban fekvő beteg volt. A családnak nem volt több gondja azzal, hogy elhessegessék a legyeket, a beteg ugyanis meghalt.

A mérgezések fő célpontjai általában az elnyomó, bántalmazó férjek voltak

A tiszazugi bábaasszony a felfedezést megosztotta legalább egy olyan nővel a faluban, akit rendszeresen vert a férje. Miután az erőszakos ember pár napon belül meghalt, hamar elterjedtek a váratlan halálesetek a településen. Hosszú éveken át zajlottak a gyilkosságok, az igazságot pedig titokban tartották az asszonyok. 

Amikor 1929-ben a hatóságok nyomozni kezdtek, az áldozatok számát az exhumálások eredményei alapján Gunst Péter és Gyáni Gábor 162 főben állapították meg. Valószínű, hogy ennél jóval nagyobb volt a számuk, de a magas eljárási költségek és a nagy botránytól való félelem miatt a csendőrség abbahagyta a nyomozást.

Fazekas Gyuláné, amikor bekopogott hozzá a rendőrség, tudta, hogy nincs menekvés. Az idős asszony saját mérgével vetett véget az életének. Fazekas Anna, a bába tanítványa több férfit és rokont is megölt, végül halálra ítélték. Balázs Rozália a saját férjét mérgezte meg, majd a második házasságát is így akart “rendezni”, de addigra kitudódott a titok.

A tiszazugi arzénes mérgezések ügyére először egy újságíró, Oláh Gábor hívta fel a figyelmet az 1920-as években. Cikket írt arról, hogy a térségben gyanúsan sok férfi hal meg fiatalon, és feltűnően sok az özvegyasszony. Bár konkrét bizonyítékokat nem tudott bemutatni, a cikk elhintette a gyanút a közvéleményben.  

Az kellett, hogy valaki végül megtörjön

Az áttörés filmeillő, 1929-ben történt, amikor egy tiszazugi asszony, Gyanó Márta elmondta a rendőrségnek, hogy több falubelije arzénnal mérgezi meg férjeit és családtagjait. Ő maga is részese volt a mérgezéseknek, de attól félt, hogy valaki elárulja, ezért inkább előbb ment a hatóságokhoz.  

A rendőrség exhumálásokat rendelt el, és a kihantolt holttestek vizsgálatával kimutatták, hogy sokan valóban arzénmérgezés áldozatai lettek. A gyilkosságok valószínűleg az 1910-es években kezdődtek és 15-20 évig zajlottak anélkül, hogy a hatóságok észrevették volna. Ebből sokan arra következtetnek, hogy a falu csendőre is benne volt az ügyben, megzsarolták vagy neki is segítettek eltenni valakit láb alól, akivel nem szimpatizált.