Kannibalizmus vár az Marsot elsőként meghódítókra? Az emberevés nem a távoli múlt szörnyűsége

A kannibalizmus, vagyis az emberi hús fogyasztása, napjainkban rendkívül ritka és súlyosan elítélt gyakorlat. Emberevést a múltban két okból kifolyólag dokumentáltak, az egyik esetben rituális szertartások része volt, a másik esetben bajba esett turisták, felfedezők kényszerültek arra a túlélés érdekében, hogy halott társaikat megegyék.

Ma már a világ minden részén tilos a kannibalizmus, de tudjuk, hogy a Fidzsi-szigeteken, Új-Guineában és az Amazonas vidéki törzsek között is voltak olyan kultúrák, ahol a kannibalizmus még a közelmúltban is (a 20. század közepén) szertartásos vagy rituális célokat szolgált. Az utóbbi évtizedekben ezeket a gyakorlatokat a kormányok és vallási misszionáriusok elvileg teljesen felszámolták.

A múlt században is előfordult kannibalizmus

Azonban nem kell olyan messzire menni, az európai történelem során is előfordultak kannibalizmus esetei, különösen éhínségek idején, például a középkorban vagy a 20. században a leningrádi blokád alatt. Ez is azt bizonyítja, hogy a túlélés érdekében az ember bármire képes lehet bizonyos körülmények között.

Napjainkban az emberi hús nyers vagy előkészített elfogyasztása csak ritka és izolált esetekben fordul elő, és általában szociopátiákhoz vagy más mentális betegségekkel élők esetében történt meg.

Az űrhajósok is rákényszerülhetnek

A kannibalizmus súlyosan elítélt és megbélyegzett cselekedet, amely az emberi társadalom alapvető normáival és erkölcsi elveivel ellentétes. Ám a jövőkutatók egy része úgy véli, nincs kizárva, hogy még fekete foltként felbukkanhat a történelemben, ha az ember bajba kerül, amikor megpróbálja meghódítani például a Marsot.

Az űrkutatás és a Marsra való utazás megtervezése során számos kihívással kell szembenézni, beleértve az élelmiszerellátást is. A jól megtervezett űrmissziók célja, hogy elkerüljék az olyen szélsőséges helyzeteket, mint a kannibalizmus, de teljesen kizárni nem lehet. 

A jövőbeni Mars-missziók részeként egyedi élelmiszerelőállítási technikákat is fejlesztenek. Ezek közé tartozik az üvegházakban való növénytermesztés, az algák és egyéb gyorsan növő, tápanyagban gazdag élelmiszerek termesztése. Az űrkutatók már most is sikeresen nevelnek növényeket a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), ami jó alapot nyújt a Mars-missziókhoz.

Minden űrmisszióhoz vészhelyzeti protokollokat dolgoznak ki, amelyek célja, hogy kezeljék a váratlan helyzeteket, beleértve az élelmiszerhiányt is. Az ilyen protokollok magukban foglalhatják a Földdel való kommunikációt és a sürgősségi utánpótlás küldését. 

Azonban figyelmbe kell venni, hogy az utazás a Földről a Marsra átlagosan 6-9 hónapig tartana az optimális indítási ablakban. Ezek az indítási ablakok ráadásul csak 26 hónaponta nyílnak meg, amikor a Föld és a Mars a legkedvezőbb helyzetben van egymáshoz képest. 

Elméletileg lehetséges gyorsabban is eljutni a Marsra, akár fél éven belül, de egy ilyen út jelentősen több üzemanyagot igényelne. Ha mégis úgy alakulna, hogy sürgős élelmiszerszállítmányra lenne szükség a Marsra költözött emberek számára, (remélhetőleg) nem számítana az üzemanyagra fordított többletköltség.