Átok sújtotta Hitler egykori hóhérját, aki 3 másodperc alatt végzett egy emberrel

„Olyan szép, napsütéses nap van, és nekem most el kell mennem, de mit számít a halálom, ha ennek köszönhetően emberek ezrei ébrednek fel és kezdenek el cselekedni?" - mondta 1943. február 22-én délután 5 órakor a 21 éves Sophie Scholl, mielőtt Hitler hóhéra, Johann Reichhart kivégezte. A férfi mindössze három évvel volt idősebb a fiatal nőnél, akinek az volt a bűne, hogy Hitler ellenes szórólapokat osztogatott.

Reichhart rendszerint hosszú fekete kabátban, fehér ingben, fekete csokornyakkendőben és cilinderben oltotta ki az elítéltek életét, közben azon gondolkodott, hogy egy nap ő lesz majd a legismertebb hóhér a szakmában és nála gyorsabban senki sem végez ki senkit. Három másodperc is elég volt neki a feladat elvégzéséhez.

Hitler hóhéra karrierje (már ha lehet ezt annak nevezni) során 3165 emberen hajtott végre halálos ítéletet, ő volt a náci Németország főhóhéra. Ironikus módon a Harmadik Birodalom összeomlása után a győztes szövetségesek nevében felakasztott néhányat azok közül is, akiket egykor szolgált, sokan úgy vélték, ez a kivégzettek átka volt.

A fiatal Sophie Scholl, valamint bátyja, Hans és a Fehér Rózsa diákellenállási csoport harmadik tagjának lefejezése a második világháborúban végrehajtott 2873 kivégzés között szerepelt.

„Reichhart gyorsan, hatékonyan és lelkiismeret-furdalás nélkül ölt. Élete végéig hitt a halálbüntetés létjogosultságában”

– mondta róla Marc von Luke újságíró. Hozzátette azt is, hogy a német kivégző szolgálta a nácikat, de a Weimari Köztársaságot és a szövetségeseket is. A szakma volt neki a fontos, nem a mindenkori kormány. Mindegy, ki volt hatalmon, elvégezte a munkát. 

Halottakon gyakorolt a német hóhér 

Reichhart 1893. április 29-én született Wichenbachban, nyolc generációra visszatekintő hóhércsaládban nőtt fel, mondhatjuk, hogy a vérében volt a szakma. Békeidőben sofőr, hentes és kocsmatulajdonos volt.

Kivégzésenként 150 aranymárkát kapott, főként guillotine-os lefejezéseket hajtott végre. Karrierje 1924. július 4-én kezdődött, amikor gyilkosság miatt lefejezte Rupert Fischert és Andreas Hutterert. Előtte próbababákkal és hullákkal gyakorolt.

Az 1920-as évek végén azonban panaszt írt a főnökeinek, mert a sorozatos kegyelmek és büntetési enyhítések miatt nem volt munkája és így pénzt sem keresett. Hollandiába ment, ahol gyümölcs- és zöldségárus lett, egészen 1933 januárjáig. Akkor tért vissza igazi hivatásához, amikor Hitler kancellár lett.

A náci birodalom idején ért a csúcsra, de Hitler bukása után, 1945-ben amerikai katonák, „náci baromnak” nevezték és őrizetbe vették. Nem sokáig volt rács mögött, egyedülálló képessége hasznossá tette a szövetségesek számára és rá bízták 156 alacsony rangú náci háborús bűnös életének kioltását.

Később Reichhart egy nácimentesítési bíróságon azt mondta:

„A halálos ítéleteket abban a szilárd meggyőződésben hajtottam végre, hogy munkámmal az államot kell szolgálnom, és be kell tartanom a törvényesen hozott törvényeket. Soha nem kételkedtem abban, amit csinálok.”

A halálbüntetést 1949-ben tiltotta be Nyugat-Németország alkotmánya, de a hatvanas években Reichhart kérvényezte annak újbóli bevezetését, amikor egy sorozatgyilkos taxisofőr ügyét tárgyalták.

Utolsó éveiben egyedül élt, kutyákat tenyésztett és parfümöt készített, majd egy München melletti gondozóotthonban ápolták, ahol 79 éves korában meghalt.

Forrás: Mirror