Megcsonkított holttestek időnként előkerülnek, de a fej nélküli halottak története meglehetősen változatos.
2013-ban a lengyelországi Gliwice építőmunkásai egy temetőt maradványaira bukkantak. Ez nem ritka, ám ebben az esetben a helyszínre érkező régészeket is meglepte a látvány. Az elhunytakat ugyanis lefejezve tették a sírba, a koponyákat a lábuk között találták meg. A média vámpírlefejezésként emlegette a felfedezést.
A lefejezett holttestek a 15. vagy a 16. századból származnak – mondta a Live Science-nek Jacek Pierzak, a temetőt feltáró régészek vezetője. Eltemetésük módja azt a célt szolgálta, hogy megakadályozza a halottak feltámadását, akik vélhetően bűnözők voltak életükben.
A pogány kelta, római és római keresztény temetkezési gyakorlatok is igen változatosak voltak. Egyes pogány temetkezések során az elhunytat lefejezték, majd a fejeket vagy a holttesttel együtt, vagy teljesen más helyre temették el.
A 11 évvel ezelőtti esetről úgy számoltak be a hírek, miszerint „vámpírsírra bukkantak egy dél-lengyelországi építkezésen”. A történészek szerint ez a gyakorlat általános volt a szláv országokban a pogány törzsek általi temetkezések során még azután is, hogy át kellett térniük a kereszténységre.
A lengyel csontvázak mellett nem találták ékszerekkel, övcsatokkal, gombokkal vagy bármi mást, ami segíthetné az életkoruk meghatározását.
A csonkítást, beleértve a lefejezést is, gyakran a halott meggyalázásának legrosszabb formájaként tartják számon, mivel a zsidó-keresztény hagyomány szerint a testet egészben kell tartani a temetéshez.
Az erőszakos halál sok esetben egyértelműen rekonstruálható. Akiket lefejezéssel öltek meg a harctéren vagy kivégzés során, azok állkapcsa, arckoponyája, csigolyája, keze is sérült. Akit halála után, rituális keretek között szabadítottak meg a fejétől, annak precíz, tiszta vágások láthatók a nyaki csigolyái között.
A néphit szerint a gonosz, agresszív bűnözők, akik nőket, gyerekeket vagy más ártatlanokat kínoztak, gyilkoltak meg, visszatérhetnek a halálból. Főként azért, hogy folytassák a tevékenységeket vagy bosszút álljanak azokon, akik eltették láb alól. Ezért lefejezték a holttesteket, mert abban bíztak, így nem találnak vissza a halottak.
A vámpírokkal kapcsolatban is él az a meggyőződés, hogy csak lefejezéssel lehet elpusztítani őket. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a középkorban éltek ezzel a módszerrel, habár vámpírnak nemcsak a vérrel táplálkozó embert kiáltották ki. Volt, hogy vámpírnak tekintették azt is, aki egy halott sírjára ételt tett. Feltételezték róla, hogy kommunikál a halottakkal, ezért lefejezték és mikor eltemették, a fejét a térdei közé szorították, hogy ne találjon ki a sírból soha.