A maják férfivá avatási szertartása, a közös ünneplés és a próbatétel csak az utolsó szakasz volt, előtte hetekig készültek a fiatalok.
A maják kultúrája tele volt szimbolikus és spirituális rituálékkal, amelyek az élet fontos állomásait kísérték. Az egyik ilyen jelentős esemény a fiúk férfivá avatása volt, amely szoros kapcsolatban állt a közösséghez tartozás és a férfiszerep elnyerésének gondolatával. Ez a rítus nemcsak a fiú egyéni fejlődését jelképezte, hanem a közösség szempontjából is fontos eseménynek számított.
A férfivá avatási szertartásra általában a 12-15 éves fiúkat hívták, amikor már elértek a pubertás korba. Ez az időszak a gyermekkor lezárását és a felnőtté válás kezdetét jelentette a maja kultúrában. Az életkor és a rítusok időzítése eltérhetett régiónként, de minden esetben szoros kapcsolatban állt a vallási és társadalmi szokásokkal.
Az első szakaszban a felnőtté váló gyermeknek el kellett szakadnia attól, ami eddig meghatározta a közösségben játszott szerepét. El kellett különülnie minden olyan dologtól, ami a gyermekkorával kapcsolatos, mint például a játékaitól, a ruháitól.
Ezt követte egy átmeneti időszak ami napokig vagy akár hetekig tartott. Ebben az időszakban a fiúk megtapasztalták a megújulást, az újjászületés érzését és áttértek az új szerepükre a közösségen belül.
A férfivá válás rítusának ez az utolsó lépése az újrabeépülés. Ebben a szakaszban a beavatottak átlépték a küszöböt, és bebizonyították, hogy készek vállalni az új szerepükkel járó felelősséget, férfivá váltak – mondja Serena Salmeri, a Connecticuti Tudományos Központ régésze. Ekkor tartották a nagy közös ünnepségeket, hogy dicsérjék az átmenet rítusának befejezését, illetve támogassák, bátorítsák a beavatási szertartás elvégzésére a fiatalokat.
A fiúk számos próbát álltak ki, amelyek fizikai, lelki és szellemi kihívások elé állították őket. A szertartás egyik része lehetett a fájdalom elviselésének próbája, például tűk vagy tövisek használata, amelyekkel kisebb sérüléseket ejtettek a fiatalokon, olykor a nemi szervükön is. Ez a rituális véráldozat a maja hitvilág szerint megtisztította és erősebbé tette a résztvevőt. A legértékesebb vér az volt, amelyet a fülükből vagy a nyelvükből vontak ki.
A rítus magába foglalhatott különféle feladatokat is, például vadászatot, böjtöt, vagy szimbolikus küzdelmeket, amelyek a fiúk fizikai állóképességét és bátorságát tesztelték. A ceremóniák során a fiúk számára az is fontos volt, hogy megismerjék és elfogadják a maja társadalom szigorú hierarchiáját, valamint a hitvilágot, amely a közösség mindennapjait irányította.
A brutalitás ellenére ritka volt, hogy valaki életét vesztette volna a szertartás során, de a fájdalom és a kihívások valódi próbatételt jelentettek. Az avatási szertartás után a fiúk teljes jogú férfivá váltak, és a közösség elismerését élvezték. Ez magába foglalta, hogy részt vehettek a felnőttek szertartásaiban, vállalhatták a harcosok és földművesek feladatait, és esetenként házasodási jogot is kaptak.
Afrikában például a maszájok körében ma is léteznek hasonló beavatási szertartások, amelyek során a fiatal férfiak különféle próbákon mennek keresztül, hogy a harcosok közé léphessenek. Ausztrália őslakosai, az aboriginek is őrzik a felnőtté válás rituáléinak hagyományát. Bár ezek a szertartások idővel változtak, alapvető céljuk a közösséghez való tartozás megerősítése és a felnőtté válás ünneplése maradt.
Tikal egyike volt a maja civilizáció fő kulturális és populáris központjainak, ahol számos férfivá avatási és egyéb szertartást végeztek a maják: