Az ország különböző pontjain, száznál is több atombunker lehet, az utóbbi években magánszemélyek is építenek maguknak.
Sokan vannak, akik úgy gondolják, inkább meghalnak egy atomtámadásban, minthogy egy földalatti atombunkerben kelljen hónapokig vagy évekig meghúzódni a túlélés érdekében. Persze ne legyenek hiú ábrándjaink, a hazánkban rendelkezésre álló atombunkerek férőhelye meglehetősen csekély. Mindenki biztosan nem fér el bennük és abban is biztosak lehetünk, hogy a hatalmi elit tagjai lennének az elsők, akik az óvóhelyre jutnak. De hol vannak ezek az atombunkerek és milyen élet várna ott arra, akinek le kell költöznie oda?
Magyarországon a hidegháború időszaka alatt számos atombunker épült, amelyek célja az volt, hogy lakosságvédelmi és katonai szempontból is biztosítsák az ország védelmét egy esetleges atomtámadás esetén.
Ezek a bunkerek elsősorban stratégiai helyszíneken, nagyobb városokban, főként Budapesten, illetve katonai és kormányzati központok közelében épültek meg. Bár pontos nyilvános számadatok nincsenek, szakértői becslések szerint több tucat nagyobb és több száz kisebb létesítmény található országszerte. Ezek közül sok a második világháború idején épült óvóhelyek modernizált változata.
Az utóbbi évtizedekben magán atombunkerek is épülnek. Az Mfor nemrég azt írta, egy magánbunkereket építő, budapesti cégtől azt az információt kapták, hogy bár Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár ez az üzletág, már régebben is voltak megrendeléseik, mert hogy van az a társadalmi réteg, amely meg tudja fizetni.
A köznyelvben csak Rákosi-bunkerként nevezett óvóhely a híres F4 objektum. A korábban titkos atombunker Budapest belvárosa alatt van, 39 méteres mélységben. NAgyjából a Kossuth tér és a Szabadság tér között, elnyújtott H betű alakban. Közvetlenül kapcsolódik a 2-es metróhoz, így a tömegközlekedésre használt alagúton keresztül is el lehet érni.
A 2200 ember befogadására alkalmas 3500-3800 négyzetméteres atombunker szobákkal, 50 darab WC-vel és közös helyiségekkel van felszerelve. 4000 köbméteres kapacitású levegőszűrő rendszere van, amely a radioaktív por megszűrésére is alkalmas a szovjet gyártmányú, aktív szén tartalmú, harcigáz-szűrő doboknak köszönhetően. Emellett 150 köbméteres víztartállyal is felszerelték.
A hatvanas években készült el, jelenleg is látogatható Sziklakórház Atombunker Múzeum néven.
Ha összeadjuk a különböző létesítmények kapacitását, nagyjából 100–200 ezer ember befogadására lehet számítani az egész ország területén. Ez a szám azonban elenyésző az ország közel 10 milliós lakosságához képest. Az óvóhelyek prioritása a kormányzati és katonai személyzet, illetve a stratégiai fontosságú infrastruktúrák védelme volt, így a civil lakosság nagy része nem férne be ezekbe a létesítményekbe.
Az elmúlt évtizedekben hivatalosan nem jelentették be új atombunkerek építését Magyarországon, és nem is valószínű, hogy a közeljövőben nagyobb léptékű fejlesztések történnének ezen a téren. A hidegháború vége óta az atombunkerek jelentősége csökkent, és a modern biztonságpolitika már nem a tömeges óvóhelyek építésére fókuszál. Ugyanakkor bizonyos kritikus infrastruktúrákhoz tartozó létesítményeket továbbra is karbantartanak és modernizálnak.
Egy atombunkerben való túlélés időtartama nagyban függ a bunker felszereltségétől, az ott tárolt készletektől és az energiaellátástól. Általában 2-4 hétig tartózkodhatnak emberek ilyen létesítményekben, amíg a külső radioaktív sugárzás szintje biztonságos szintre nem csökken. Az élelmiszer- és víztartalékok, valamint a légszűrő rendszerek állapota kulcsfontosságú tényezők. Szakértők szerint modernizált bunkerekben akár több hónapig is lehetőség van a túlélésre.
A földalatti létesítmények borzalmak helyszínei is voltak a múltban, az 1956-os forradalom sikere utáni napokban a pincebörtönökből érkező kopogásra a lakosság lett figyelmes, azonnal nekiálltak az ásásnak, hogy kimentsék az embereket: