Sejtjük, mi szedi le az ufók egy részét az égboltunkról, rafinált csapda állhat a háttérben

A Van Allen-övekről egyre több szó esik, mert van a működésükben valami meglepő és szokatlan. A Földünk feletti, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó dupla rétegről van szó, amelyek feltehetőleg nem friss „kreálmányok”, de csak az 1958-ban felbocsátott amerikai műholdak fedezték fel a létezésüket.

Mivel a felbocsátott műszereket a holland származású James Van Allen tervezte a küldetés számára, ezért nevezték el róla az izgalmas jelenséget. Az elektromosan töltött részecskéket tartalmazó gyűrűk elvileg a napszél hatására jönnek létre – de mi van, ha idegenek alkotásai?

Az ott tapasztalható sugárzások károsítják a napelemeket, az integrált áramköröket és a különféle érzékelőket, ezért az űreszközöket is „csökkentett üzemmódban” működtetik addig, amíg intenzív sugárzási téren haladnak át. Sőt, a NASA már a Hold-expedícióknál is olyan pályákat választott az űrhajói számára, hogy azok a lehető legrövidebb ideig haladjanak csak át a sugárzási övezeteken.

A Van Allen-övek érdekessége, hogy a fánk alakú zónáik alatt keringő űreszközöket megvédik az űr káros hatásaitól, ha viszont valami beléjük téved, azzal kíméletlenül leszámolnak. Néhányan úgy gondolják, hogy ez adhat magyarázatot a viszonylag gyakori ufóbalesetekre is – különben mitől hibásodhatnának meg a feltehetőleg hiperfejlett földönkívüli járművek?

A fenti gondolatmenet alapján akadnak olyanok, akik szerint a Van Allen-övek mesterségesen létrehozott zónák. Egy magasabb technikai fejlettségű civilizáció alkothatta őket, talán az emberiség védelme érdekében, egyfajta csapdaként vagy pajzsként, hogy ne essünk rosszindulatú földönkívüliek támadásainak áldozataivá. Tekinthetjük ezt valóságtól elrugaszkodott ötletnek, de amíg nem bizonyosodott be az ellenkezője, addig ezt a teóriát is érdemes a kalapban tartani.

Ha nem léteznének a Van Allen-övek, akkor nemcsak az érzékeny elektronikára épülő modern technológiánk kerülne folyamatosan veszélybe, de a Földön lakó élőlények is. Kifinomultságukra jellemző, hogy a bennük fellépő sugárzás nem olyan brutális és halálos, mint amit például a csernobili robbanás után tapasztalhattunk. Ha csak rövid ideig van kitéve neki egy eszköz vagy akár egy élő szervezet, akkor gond nélkül megúszhatja a találkozást.

Érthetően szól a jelenségről ez a videó: