Előkerült az ősi rejtélyes egyiptomi város, II. Ramszesz rezidenciája lehetett egykor

Avarisz, az ókori egyiptomi város a Nílus deltájának északkeleti részén felépített virágzó központ volt. Ma a Tell-ed-Daba’a nevű várossal azonosítják II. Ramszesz fáraó és utódai rezidenciáját.

Avarisz a fénykorában fontos kereskedelmi útvonalak csomópontjaként funkcionált, széles utak kötötték össze a belső területekkel. A korabeli egyiptomi tengeri kereskedelem nagy része itt bonyolódott, ezt feljegyzések is igazolják, de gazdasági jelentősége mellett katonai szempontból is fontos volt.

Avarisz felfedezése

Édouard Naville régész 1885-ben végezte az első ásatásokat az elveszett város helyszínén, de akkor még nem sejtették, melyik ősi település nyomaira bukkantak. 

Az 1928-as ásatások során Mahmud Hamza találta meg annak a hatalmas palotának a maradványait, amely a 19. dinasztia idejéből származik. A bő egy évszázadon át hatalmon levő uralkodócsaládból nyolc fáraó került ki, közülük a legjelentősebb Nagy Ramszesz, aki tovább uralkodott, mint a másik hét együttvéve. Uralkodása alatt a nagyszabású építkezések zajlottak, ezek közé tartoztak az Avariszban felhúzott templomok, paloták is.

Az ásatások már több mint fél évszázada zajlottak, amikor az 1941–1942-es években Labib Habachi vizsgálatokat végzett az Egyiptomi Régiségügyi Szolgálat számára, és először javasolta az ősi avariszokkal való azonosítást. 

Ezt követően még többen csatlakoztak a történelmi jelentőségű kutatáshoz, amely 1951 és 1954 között 12. dinasztia idejéből származó terület egy részét, alatta pedig I. Amenemhet fáraó kultuszának templomát hozta napvilágra. 

Jelenleg is folyik a munka, a régészeti lelőhelyet az Osztrák Régészeti Intézet kairói kirendeltsége kutatja. 

Mitől néptelenedett el Avarisz?

Míg a korábbi vizsgálatok során a paloták feltárása játszotta a központi szerepet, az utóbbi időben a kutatás fókusza a településrégészeti és urbanisztikai kérdések felé tolódott el. Ennek a megközelítésnek alapot ad Tell el-Dabaʿa geomágneses felmérés alapján készített térképe is, amely többek között magában foglalja az ősi folyóágak tanulmányozását és a kikötői táj rekonstrukcióját.

A fáraók korszakában Avariszt homokhátakból álló kis dombok, úgynevezett „gezirák” láncolata alkotta. Árvíztől védett területként kedvező hely volt a letelepedésre. Két széles oldalág vezetett a Nílus pelusi ágától,  ezeket kisebb, még hajózható ágakon keresztül kapcsolták össze, így szigetként vették körül a települést. 

Az egykor virágzó metropolisz hanyatlásának és a területről való elvándorlás legfőbb oka az lehetett, hogy a vidék eliszaposodott. A város csaknem fél évezreden át elhagyatott volt, csak a vízi út újraaktiválása után vált ismét lakottá, a perzsa korszaktól egészen a korai ptolemaioszi időszakig.

Az alábbi animáció megmutatja, milyen lehetett Avarisz valójában:

Forrás: OEAW