Miért követ mindenhova a kutyád?

Akinek valaha kutyája, az pontosan tudja azt az érzést, amikor egy árnyékként követik mindenhova: legyen szó a konyháról, a nappaliról vagy akár a fürdőszobáról, a kis szívünk csücske mindenhol ott akar lenni. Az ember kedvétől függ, hogy ez pozitív, megnyugtató hatású, vagy éppen idegesítő, de mindenképpen egy értékelendő gesztus.

Rengeteg oka lehet annak, hogy a kutyánk ilyen szinten követ minket, a legpozitívabb ezek közül az, hogy megbíznak bennünk és szeretnek minket, azzal pedig, hogy követnek minket mindenhova, biztonságban érzik magukat. Ez egyébként a legvalószínűbb oka is annak, hogy a kutyák mindig ott loholnak az ember mögött.

Amikor a kutyák ugyanis gazdijuk körül vannak, szeretethormont bocsát ki az agyuk, kémiailag is pozitívum számukra az, hogy a legjobb barátjukkal lehetnek. Egy kutya számára mi vagyunk az egész világ, így ők akkor boldogok, ha mindig velünk lehetnek – még ha ez azzal is jár, hogy nem tudják, mit jelent az, hogy magánszféra.

Egy másik lehetséges ok, hogy egyszerűen megtanulták, ha követnek téged, akkor pozitív jutalomban részesülnek: ha az a reakciója a gazdinak, hogy megsimogatja, megölelgeti vagy akár egy kis falatot is ad az ebnek, amikor megjelenik mögötte, az kialakíthatja azt a visszacsatolást, hogy elég csak követni a gazdit mindenhova, hogy pozitív legyen a kimenetel.

Érdemes figyelni arra is, hogy elég inger éri-e a kutyát, mert a követés abból is kialakulhat, hogy egyszerűen unatkoznak: ilyenkor játékot kell nekik adni, hogy lefoglalják magukat. A kutyák ráadásul nagyon kíváncsi állatok, ez egy további ok lehet, hogy számukra mi vagyunk azok, akik az izgalmat hozzák, ezért mindig tudni akarják, mit csinálunk, hátha az izgi lesz.

További okok között szerepel, hogy a kutyánk el akar mondani valamit, esetleg nem érzi annyira jól magát és a gazdi jelenléte, szeretet kell ahhoz, hogy megnyugodjon. Akkor is gyakran ragaszkodóvá válnak, amikor félnek, ez különösen nagy viharoknak, illetve tűzijátékozás idején fordulhat elő, ilyenkor meg kell próbálni minél kényelmesebb helyzetbe hozni a kutyust.

Ami még valódi probléma, az az úgynevezett „szeparációs szorongás”, ami számos kutyában kialakul: ilyenkor annyira élveznek a gazdival lenni, hogy borzasztó nehezen élik meg, ha annak más dolga van. Ha a kutya gyakran ugat, „balesetei” vannak a házban vagy destruktív magatartást mutatnak a gazdi távollétében, akkor erről lehet szó, ilyenkor egy állatpszichológus vagy viselkedés-szakértő segítségét érdemes lehet igénybe venni.

Vannak módszerek, amivel a kecske is jól lakik, illetve a káposzta is megmarad: amikkel úgy lehet önálló magánszféránk, hogy közben a kutyus sem érzi a megvonást. Klasszikus ilyen példák: folyamatosan legyen elfoglaltsága a kutyának; nagyon sok figyelmet adjunk nekik; sose büntessük, amiért követ minket; mindennap próbáljuk meg lefárasztani; kerüljük a síri csendet; segítsünk szocializálni; tanítsuk meg számára a „marad” parancsszót és tanítsuk meg arra, hogyan menjen a saját ágyába.

Vannak olyan kutyafajták, amik sokkal ragaszkodósabbak lesznek a többinél, különböző okok miatt. A magyar Vizslákat, Golden Retrivereket, Labradrok vagy a Shetlandi Juhászkutya kifejezetten úgy lett tenyésztve, hogy folyamatosan a gazdája parancsát figyelje a következő feladat elvégzése érdekében, így ők ragaszkodóbbak lesznek. A Német Juhász vagy a Dobbermann esetében is erre a viselkedésre lehet számítani, ők pedig azért, mert őrkutyaként kerültek kitenyésztésre.

Összességében tehát egy teljesen természetes viselkedés ez a házi kedvencünktől, hogy mindenhova követ minket és a legtöbbször ennek aranyos, pozitív oka van. A cikkben említett módszerek alkalmazásával pedig meg lehet oldani azt, hogy legyen némi magánszféránk és a kutya se érezze azt, hogy őt nem szeretik már annyira.

Ha még többet akarsz tudni erről, Dr. Jones állatorvos kifejti még részletesebben:

(Forrás: The Kennel Club)