Felcsendült a dal a tévéstúdióban, aztán az énekes láttán mindenkinek megfagyott az ereiben a vér

Hihetetlen, hogy a „szabadság hazájának” tartott Egyesült Államokban még a második világháború után is jelentős diszkrimináció érte a kisebbségeket. Legfőképpen az afroamerikaiakat, akiknek őseit a 16. századtól hurcolták be Afrikából rabszolgának az Újvilágba.

Az 1800-as évek legvégén indult csak meg a polgárjogi mozgalom, amely egészen 1970-ig tartott, és jórészt erőszakmentesen zajlott. Ennek az eredménye az a mai amerikai világ, amilyennek mindannyian ismerjük.

A faji megkülönböztetés és elkülönítés felszámolása különösen az 1954 és 1970 közötti időszakban volt aktív. Nagyjából ennek az időszaknak az elején történt az a megrázó esemény, amelynek egy tévéfelvétel jóvoltából mi is szemtanúi lehetünk.

A főszereplő egy Frankie Lymon nevű tinédzser srác, aki a rock and roll és a rhythm and blues műfajaiban számított igen népszerűnek abban az időben. A The Teenagers nevű bandája 1954-ben alakult, amikor a fiú még csupán 12 éves volt. A legnagyobb sikerüket 1956-ban érték el a Why Do Fools Fall in Love című számukkal:

Ne feledjük, hogy ez a korszak még korántsem az internetről, a videómegosztókról, sőt még csak nem is a tévéről szólt. Sokkal inkább a rádióról és a mikrobarázdás hanglemezekről, ennek pedig az volt a „mellékhatása”, hogy a közönség hosszú ideig nem is ismerhette arcról a kedvencét.

Frankie Lymon ilyen körülmények között látogatott el a tévéstúdióba, ahol fiatal rajongói előtt a Little Bitty Pretty One című számot énekelte el. Boldogan vonult be a színpadra, ám a megjelenése után

a közönség soraiban hirtelen zavarodottság lett úrra.

A flegmán rágozó fiatalok aligha voltak felkészülve arra, hogy imádatuk tárgya nem fehér bőrű lesz – hanem afroamerikai. Sokan kínosan feszengve forgatták a fejüket, mások egy-egy mosolyt is elengedtek. Becsületükre legyen mondva, hogy a taps végig megmaradt, és a szám végén a hatalmas ováció sem maradt el.

Azt nem tudni, hogy Frankie Lymon mit szólt ehhez a fogadtatáshoz, de bizonyára hozzá volt már szokva az ilyen viselkedéshez. A tehetséges énekes egyébként 1957-ben szólókarrierre váltott, ám a csillaga lassan hanyatlani kezdett. 1968-ban pedig (mindössze 25 évesen) holtan találták a nagymamája házának fürdőszobájában, a halál oka heroin-túladagolás volt.

Itt látható a kínosra sikeredett tévéfelvétel: