Nyolc évtized elteltével egyre biztosabbnak tűnik, hogy Adolf Hitler tetette el láb alól az egyik második világháborús szövetségesét, a bolgár cárt.
A bolgár történelemről Magyarországon viszonylag keveset tudunk, hiszen az iskolában alig tanulunk róla. Pedig egykor ők is a szocialista blokk „testvérországai” közé tartoztak, a históriájuk pedig még a miénknél is ősibb, Nagy Bulgária már a 7. században létező államalakulat volt.
A 20. századi történelmük is igen színes, és szomorú módon a bolgárok is a vesztes oldalra kerültek mindkét világháborúban. Pedig 1940–41-ben még határrevíziónak örülhettek, visszaszerezték szomszédaiktól Dél-Dobrudzsát, Macedóniát, Nyugat-Trákiát, a Nyugati határvidéket, Pirot és Niš vidékét.
A holokausztban azonban már nem kívántak részt venni, Hitler szövetségesei közül egyedül ők tagadták meg a bolgár állampolgárságú zsidók – mintegy 50 ezer fő – deportálását Németországba. 1943-ban viszont III. Borisz cár (vezérképünkön jobbra) váratlanul meghalt, máig tisztázatlan körülmények között, és könnyen elképzelhető, hogy a nácik orroltak meg rá, mivel a bolgár csapatok nem csatlakoztak a Szovjetunió elleni hadjárathoz sem.
Egy friss kutatás szerint III. Borisz alighanem mérgezés áldozata lett, a likvidálásáról szóló parancsot pedig természetesen a Führer, Adolf Hitler adhatta ki. A 49 éves uralkodó minden előzmény nélkül esett össze, a testén pedig barna pöttyök jelentek meg –
A királyi család nem hagyta annyiban a dolgot, az elmúlt 8 évtizedben folyamatosan kereste a válaszokat. Akkoriban az első jelentések szerint III. Borisz infarktust kapott, ám fia, a most 87 éves II. Simeon nemrég egy podcastban kifejtette, hogy alighanem merényletet követtek el apja ellen.
Az első számú gyanúsított az – elvileg barátnak számító – Hitler volt, de éppúgy állhatott a tett mögött a brit miniszterelnök Winston Churchill is. III. Borisz két héttel a halála előtt, 1943 augusztusában 8 órás megbeszélést folytatott a Führerrel, ami meglehetősen rosszul sült el. A második világháború fordulópontjához érkeztünk, és a bolgár cár feltehetőleg nem akart a végsőkig kitartani a németek mellett.
Az uralkodó már a Hitlerrel való találkozás utáni napokban rosszul érezte magát: kiütések jelentek meg rajta, néha pedig magas láz és görcsök kínozták. Aztán májproblémák léptek fel nála, illetve tüdőgyulladást kapott, valami tehát egyáltalán nem stimmelt vele.
„Elutaztunk nélküle, majd mikor visszatértünk Szófiába, apám segédje elénk jött, és őfelségének szólított. Ekkor rájöttem, hogy Istenem, királynak szólít, az apám tehát meghalt” – emlékezett vissza Simeon.
Borisz cár halálát elemzi a videó is: