Egy magyar város fényűző részét elnyelte a föld, évszázadok után bukkant elő Mátyás király elfeledett palotája

Visegrád igazi jelképévé vált Magyarországnak annak ellenére, hogy nemzetünk egyik legkisebb városa a maga kétezer lakosával. A településről Vörösmarty, Kisfaludy és Petőfi is írt, még az elmúlt évek során gyakran emlegetett politikai szövetséget is „Visegrádi Négyeknek” hívják, mely mutatja a város jelentőségét.

A város története egyébként rendkívül gazdag, már 1009-ben tettek róla említést latin nyelvű írásokban, ezt megelőzően pedig a rómaiak erődláncolatának része volt. A tatárok elpusztították, azonban IV. Béla újjáépíttette, kettős várrendszerrel szerelték fel. Később a kiskirályok időszaka, az ő legyőzésüket követően Károly Róbert is Visegrádra költöztette a királyi udvart. 

Ez viszont azt is jelentette, hogy Visegrád lett a királyi rezidencia, a főváros, így az egyházi és világi főméltóságok, valamint a leggazdagabb nemesek is itt vásároltak portát. Visegrád innentől kezdve számos eseménynek lett a központja, ilyen esemény volt a Zách Felicián -féle merényletkísérlet is, amelyet végül túléltek Károlyék.

Visegrád adott otthont például a középkori Magyarország egyik legfontosabb diplomáciai találkozójának, az 1335-ös magyar-cseh-lengyel találkozónak. Akkora esemény volt, hogy még német hercegek is megjelentek itt, a magyarok pedig az akkoriban feltárt számtalan arany- és ezüstbányának köszönhetően annyira gazdagok voltak, hogy egyes krónikások így írtak az eseményről:

„A cseh király ebédjére a magyar király bőkezűségből mindennap kétezer ötszáz kenyeret adtak, a lengyeleknek pedig az ebéd mellé naponta száznyolcvan hordó bort mértek ki”

Visegrádon őrizték a Szent Koronát is, amelyhez egy nagyon érdekes történet is kapcsolódik: 1440 februárjában Luxemburgi Erzsébet udvarhölgye, Kottanner Jánosné egy éjszaka ellopta a koronát, hogy az úrnő születendő gyerekét megkoronázzák, mielőtt a 16 éves Ulászló léphetne a trónra. Mivel ott lógott a levegőben a török fenyegetés, ezért hiába sikerült ellopni a koronát (még úgy is, hogy a szekerük alatt beszakadt a Duna jege), és megkoronázni a kisbabát, az országgyűlés mégis Ulászlót választotta meg uralkodónak.

Mátyás király idejére Visegrád lefokozódott egy vidéki rezidenciává, a király nem is igazán foglalkozott vele, az uralkodói palotát is csak a házassága után újíttatta fel. A visegrádi épületeket így is sokan Mátyás épületének tekintik, pedig csak elődje, Zsigmond palotáját díszíttette kutakkal, kaputornyokkal és úgy tett, mintha az övé lenne az egész.

Bíró Szabolcs, a Szent György Lovagrend tagja ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy Mátyás egy kiváló PR-szakember volt, viszont a palota tényleg gyönyörű lett, mert a pápai követ Visegrádról úgy írt, mint a „földi paradicsomról”. Mátyás halála után viszont a török megszállás alatt az épület lakhatatlanná vált, falai összeomlottak és a tetőzete is beszakadt.

Az erózió pedig annyira lemosta a hegyoldalt, hogy a Visegrádról 1737-ben készült, hiteles ábrázoláson a palotából semmi nem látszik. Ezt követően egy ideig el se hitték a korabeli történészek, hogy ilyen csodás palota lehetett a hegynél, egészen 1934-ig, amikor Schulek János építészmérnök több méteres földhordalék alatt felfedezte a romokat.

Visegrádon egyébként a dualizmus időszakában indult be először a műemlékvédelem és a turizmus, üdülőhellyé vált egy idő után a környék, egyre többen vettek, illetve béreltek házat. Még a 48-49-es szabadságharc egykori fővezére, a nagy Görgei Artúr is a településen lakott 1875-ig, néhány éve még szobrot is kapott a településen.

Visegrád tehát rendkívül különleges szerepet tölt be a magyar történelemben, és mint kiderült, egy hatalmas palota is volt az ország akkori központjában. Mára már egy évi 300 ezer turistát fogadó üdülőközpont lett, ahol pedig még Christopher Lambert is forgatott reklámot, ahogy visegrádi lovagokkal harcol.

A palotáról készült fantasztikus animációt, amelyen végig lehet követni a történetét, itt lehet megtekinteni:

(Forrás: LIfemagazin)