Tutanhamon múmiáját száz évvel ezelőtt találták meg, csodás ókori kincsek között, egy része azonban szénné égett.
Tutanhamon múmiájának rejtélyeit a modern tudományos vizsgálatok tárták fel, ezek közül az egyik, hogy az egyiptomi fáraó szarkofágba helyezett teste megégett. Hosszan tartó kutatás derítette ki, hogy spirituális okból, szándékosan gyújtották meg, vagy természetes folyamatok, a balzsamozás során használt gyúlékony anyagok keltették a tüzet.
Tutanhamon (i. e. 1342–1325) az ókori Egyiptom 18. dinasztiájának egyik fáraója volt, aki fiatalon, körülbelül 9 évesen került trónra, és 19 éves korában hunyt el. Uralkodása az Amarna-korszak végét jelentette. A fiatalon meghalt fáraó múmiájának egy része megégett, a tudósok eddig nem tudták, miért vált szénné a test egy része.
A múmiáját és sírját több mint száz évvel ezelőtt, 1922-ben találta meg Howard Carter brit régész a Királyok Völgyében. Tutanhamon sírja az egyik legjobban megőrzött fáraósír, és gazdag kincseket tartalmazott, amelyek világszerte híressé tették.
Ma már pontosan tudjuk, hogy milyen anyagokat használtak az ókor Egyiptomban a múmiakászítéshez. A balzsamozás alapanyagai olyan gyanták és olajok voltak, amelyek gyúlékonyak voltak. Az persze kérdés, hogy oxigéntől elzárt környezetben, többszörösen lezárt szarkofágban hogyan indulhatott meg az égés, de a tudósoknak erre is van magyarázatuk.
Bármilyen precíz munkát is végeztek a múmiakészítők, az elmúlt évezredek alatt juthatott nedvesség a sírba. Amikor ez megtörtént és a nedvesség a balzsamozó anyaggal érintkezett, olyan kémiai reakciók indultak be, ami hőtermeléssel járt. Ez a lassú égés okozhatott olyan sérülést Tutanhamon múmiáján, amit a felfedezésekor dokumentáltak is a régészek. A fáraó testének egy része ugyanis gyakorlatilag szénné vált.
Sőt, a sír hermetikus lezárása is fokozhatta a kémiai folyamatok beindulását. A szarkofág lezárása után bent rekedt oxigén és a szerves anyagok kölcsönhatása is kiválthatta a szenesedést.
Tutanhamon sírjának feltárása óta él az a legenda, hogy a fáraó átkot szórt mindazokra, akik megzavarják örök nyugalmát. Az átok hívei szerint a múmia sérülése is ennek az átoknak a következménye lehetett, mintha a fáraó lelke így védte volna meg magát a sírrablóktól vagy a későbbi kutatóktól.
Egy másik értelmezés szerint a múmia sérülése valamilyen túlvilági rítus vagy tisztulási folyamat része volt. A tűz az újjászületés és az átalakulás szimbóluma sok kultúrában, ezért a megégés akár egy transzcendentális átalakulás részeként is értelmezhető.
Néhány ezoterikus gondolkodó szerint a múmia megégése a túlvilági energiák zavaraira utalhat. Az ősi egyiptomi sírokban elhelyezett varázsigék és amulettek célja az volt, hogy védjék a lelket az ártalmas erőktől. Ha ezek az erők valamilyen okból mégis hatni tudtak, az akár a test károsodásához is vezethetett.
A modern kutatások azonban az ennél földhözragadtabb magyarázatot támasztják alá. A jelenség valószínűleg nem szándékos, hanem a balzsamozás utáni kémiai folyamatok eredménye volt.
Tutanhamon sírja ma az egyik leglátogatottabb egyiptomi kiállítás: