Miért éppen Hirosimát és Nagaszakit szórták meg atombombákkal?

1945. augusztus 6-a fekete napként vonult be a történelemkönyvekbe, minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy örökké megváltozott a világ. A harcászatnak egy olyan, rémisztő dimenzióját nyitották meg azon a napon, amely azóta is Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett. A katonai szekértők egy része is úgy véli, a a katasztrófától csak egy gombnyomásnyira vagyunk.

A fent említett a napon az Egyesült Államok ledobta a történelem első atombombáját a japán Hirosima városára, majd három nappal később egy újabb gyilkos bombát dobtak Nagaszakira. Ez a két robbanó szerkezet az addig keményen harcoló japánokat is kapitulálásra kényszerítette, ezzel véget vetve a második világháborúnak.

A bombák pusztítóereje olyan mértékű volt, ami egészen addig nem volt ismert az emberiség számára. Azt pedig főleg nem fogta fel senki, hogy ezzel egy új korszakba lépett az emberiség. A dolog pikantériája, hogy minden abból alakult ki, hogy senki nem akarta, hogy a náciknak legyen először atomfegyvere, ezért többen, például az USA is saját projektbe kezdett.

Ez lett a Manhattan-projekt, amelynek élére J. Robert Oppenheimert nevezték ki, a történetről filmet is készítettek Oppenheimer címmel, Cillian Murphy főszereplésével, melyért átvehette az Oscar-díjat. Ahogyan a filmben is megjelenik, a valóságban is a nagy fordulópontot az jelentette, hogy 1945. július közepén a Trinity-teszt sikeres volt, eredményesen detonálták az első atombombát az új-mexikói sivatagban.

Truman elnöknek több sem kellett, azonnal fel akarta használni a tömegpusztító fegyvert. Azt, hogy mi alapján választották ki Hirosimát és Nagaszakit, számos tényező befolyásolta, stratégiai okok mellett ugyanis szentimentális, de még időjárási okok is befolyásolták a végső döntést.

Még a Trinity-tesztet megelőzően ült össze a Manhattan-projektet felügyelő bizottság, megvitatták, hogy mely japán városokat kellene célba venni, amivel a legnagyobb hatást lehetne elérni. Három kritériumot néztek, amely alapján kiválasztották a célpontot: hányan laknak a bomba 3 mérföldes sugarában, mekkora kárt tudnak okozni a robbanás és mely városok nem kerülnének támadás alá 1946. augusztusáig.

1945. májusára meg is lett az eredmény, négy városra szűkítették a fő célpontok listáját: Kokura, Jokohama, Hirosima és Kiotó. Voltak további, alapvetően alternatív célpontok, mint Nilgata vagy Nagaszaki, de a négy említett város volt, amikkel elsősorban számoltak az amerikaiak.

Kokura egy fontos katonai város és fegyver-, illetve rakétagyár volt, Jokohama egy addig meg nem támadott, erősen városias térség, ahol több repülőgépgyár és olajfinomító volt. Hirosima a japán hadsereg második központja volt, és szinte egész Dél-Japán védelméért volt felelős, ráadásul fontos kommunikációs- és raktárközpont volt, és a város felépítése is vonzó célponttá tette.

Kiotó is több, mint ideális célpont volt: majdnem egymillió ember lakta, jelentős ipari központ volt, ráadásul a japánok egyik hírszerzési központja volt. Truman korábbi háborús minisztere, Henry Stimson viszont végül lebeszélte arról a kormányt, hogy Kiotót megcélozzák, elsősorban arra hivatkozva, hogy kulturálisan rendkívül fontos helyszín.

1945. július 25-ére véglegesítették a sorrendet és a városokat: Hirosima, Kokura, Nilgata és Nagaszaki. Augusztus 6-án a kedvező időjárási körülményeknek köszönhetően meg is kezdték a bombázást Hirosimával, Kokura is csak annak köszönhetően úszta meg, hogy köd borította augusztus 9-én, így esett a választás végül Nagaszakira.

Gyakran érvelnek az amerikaiak és az atombombázás védői azzal, hogy ha nem történik ez meg, még több halott lett volna, tovább húzódik a háború, de erre nincs bizonyíték. Az atombomba ledobása kinyitotta Pandóra-szelencéjét, ez pedig évtizedes atomfegyverkezést indított be.

Ha erről a vitáról szeretnél megnézni egy videót, kattints erre a videóra:

(Forrás: Global Zero)