Olasz város van Magyarország közepén, nem véletlen az elnevezése

A Velence szó hallatán két város juthat eszünkbe, az egyik az Adriai-tengerebe nyúló csodás olasz város és hazánk egyik legszebb állóvize, a Velencei-tó partján fekvő kisváros. A két település elnevezése nem a véletlen műve, meglehetősen izgalmas történet rejlik mögötte.

A Buda és az Adriai-tenger közötti legfontosabb kereskedelmi út évszázadokon át elősegítette a magyarok és más nemzetek népeinek gazdasági és kereskedelmi összefonódását. A középkorban Székesfehérvár jelentős politikai központnak számított, a város rohamosan fejlődött, elegáns terek, impozáns lakóházak, üzletsorok épültek, melyekhez szükség volt a külföldi munkaerőre is. 

Az épületeken dolgozó olasz, velencei mesteremberek a közeli tó partján telepedtek le, egyes források szerint ők adhatták a nevet Velencének.

Egy másik, kevésbé elfogadott elmélet szerint az elnevezés valószínűleg azért történt, mert a magyar Velence a Velencei-tó partján fekszik, és a tó közelsége miatt hasonlították az olasz Velence vízparti jellegéhez. Az olasz Velence híres csatornáiról és lagúnáiról, így a névadás szimbolikus kapcsolatot teremtett a két helyszín között.

A település legrégebbi temploma az 1690 körül épült református templom, az összetartó kis közösség élete csak az 1930-as években kezdett kissé felbolydulni, amikor a közeli Gárdonyhoz hasonlóan, üdülőfaluvá vált. 

A turisták megjelenéséből sokan tudtak előnyt kovácsolni Velencében, a falu komoly fejlődésnek indult.

Az 1970-es években Velencén épült meg az ország első Ifjúsági és Kiránduló Központja. 2004-ben városi rangot kapott a település. 2014-ben adták át a Velence Korzót, mely beruházás a Velencei-tó Kapuja projekt keretében valósult meg, ebből is látszik, hogy a helyi önkormányzat igyekszik a jövőben is kiszolgálni a Velencei-tóhoz érkező tömeget és a turisztikában látja a város még kiaknázatlan lehetőségeit.

Idő biztosan lesz erre, a Velencei-tó természetes életútjának körülbelül a felénél tart, külső beavatkozások nélkül az elláposodás, majd feltöltődés lesz a sorsa, de biztosan nem holnap, ez a folyamat évezredek alatt mehet végbe. A mederkotrás egy lehetséges alternatíva lehet, viszont drasztikus beavatkozás is a tó élővilágába. A kitermelt több millió köbméter iszapnak a tavon kívülre való elszállítása és elhelyezése szinte megoldhatatlan feladat.

Különböző feljegyzésekből tudjuk, hogy a tó az elmúlt másfél évezred folyamán tizennégyszer száradt ki, azaz átlagosan mintegy 100 évente. A legutóbbi ilyen eset 1863 és 1866 között volt, amikor a Fertő-tó is erre a sorsra jutott. Ebben az időszakban a fehérvári huszárok gyakorlatoztak a kiszáradt mederben. 

A Velencei-tó népszerű imázsfilmjében a táj nevezetességei is felbukkannak:

Forrás