Magyar nőket is gyűjtöttek a vikingek maguk köré, de vajon milyen célból?

A vikingek első ismert támadása 793-ban történt az angliai Lindisfarne kolostor ellen. Ebben az időszakban főként kisebb portyázások és fosztogatások jellemezték a vikingek tevékenységét, de alig telt el ötven év, már hadsereggel rendelkeztek és hajóflották ellen fordultak. A megszállt területeken, például Dublinban, Yorkban és a normandiai térségben településeket hoztak létre. Még Szent István királynak is volt viking testőrsége, bár akkoriban nálunk varégoknak nevezték őket.

A viking kor végét gyakran 1066-ra, a hastingsi csata évére teszik, amikor a normann herceg, Hódító Vilmos elfoglalta Angliát.

Ez a több mint 250 éves időszak volt a vikingek fénykora, amikor kulturálisan és katonailag is jelentős hatást gyakoroltak Európa nagy részére. Mindennapjaik, kultúrájuk és különleges, szimbólumokban testet öltő hitviláguk ma is tartogat még titkokat.

A viking korszakban a gének áramlása meglehetősen izgalmasan alakult. Svéd tudósok érdekes megállapításra jutottak, miszerint hiába érkeztek Skandináviába keletről és nyugatról is emberek, az idegen vérvonalak viszonylag gyors hanyatlásnak indultak egy idő után. Ennek okát a szakértők egyelőre nem ismerik, de elméleteik persze vannak.

A legérdekesebb, újonnan nyert adatok a viking kor természetéről sokat elárulnak. A nyugatról érkező vándorlások egész Skandináviát érintették, de a keletről érkezők főként a középső területeken telepedtek le. 

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vikingek a kelet felé irányuló portyáik során nőket hurcolhattak a központi területekre. A Baltikumból származó emberek elsősorban Közép-Svédországban telepedhettek le, míg a britek egész Skandináviában elterjedtek voltak, ám a mai lakosokba mégis meglepően kevés gén öröklődött át tőlük. Vajon miért nem keveredtek jobban egymással? 

Feltehetőleg azért, mert keletről leginkább nők érkeztek a vikingek közé (talán rabszolgaként hurcolták be őket), azok pedig értelemszerűen nem adhatták tovább generációról generációra a génjeiket, különösen akkor nem, ha nem is szültek utódokat az ott élőknek.

Magyar nők is érkezhettek a vikingek földjére

Régészeti ásatások során különféle viking eredetű tárgyak kerültek elő Magyarország területén, például fegyverek, ékszerek és más használati tárgyak, amelyek stílusuk és anyaguk alapján egyértelműen a viking kultúrához köthetők.

Emellett bizonyos középkori krónikák és más írásos források is említést tesznek vikingekről, akik Magyarország területén tartózkodtak vagy áthaladtak.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a modern skandinávokra jellemző észak-déli genetikai vonal főleg az uráli (magyar) származás különböző szintjeiből adódik. A vikingek és az államalapítás idején élt magyar nők közötti házasságokra vagy közös gyermekeik születésére vonatkozó konkrét bizonyítékok a magyar területeken nem túl gyakoriak, de vannak olyan tényezők, amelyek utalhatnak ilyen kapcsolatokra. A prágai Szent Vitus-székesegyházban őrzött Szent István-kard talán a legreprezentatívabb emléke a magyar-viking kapcsolatrendszernek.

A vikingek nagy felfedezők voltak, akik között a nők kiemelt jogokat és tiszteletet élveztek. De vajon mi az igazság a vikingekkel kapcsolatba és mi az, ami csak legenda? Az alábbi videó segíthet eldönteni a kérdést:

Forrás