Miért meggypiros a magyar labdarúgók meze és lehet-e valaha más színű?

Az első magyar válogatott mérkőzésre 1902. október 12-én, Bécsben került sor. Sajnos vidófelvétel vagy fotó nem készült az eseményen, vagy, ha mégis, az már elveszett. Ez mindkét fél futballszövetsége számára fájó pont. Az osztrák feljegyzésekból azonban biztosan tudjuk, hogy a házigazdák tradíciót teremtő fehér mezükben léptek ki a WAC-pályára, a magyar válogatott az ezt kontrázó (meggy)pirosat öltötte magára, már akkor.  

A piros tehát már az első mérkőzésünkön megvolt, a fehér is hamar előkerült váltódressznek a szertárból, majd magától értetődően a zöld is megjelent. A szín kiválasztása és megtartása a hagyományok tiszteletben tartásának és a nemzeti identitás megőrzésének jele.

A magyar labdarúgók számára nincs alternatíva

Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy a magyar labdarúgó-válogatott meze hagyományosan meggypiros, fehér és zöld. A magyar fiúk ettől eltérő változatokban csak nagyon ritkán léptek eddig pályára, a világ sok országával szemben nálunk nincs tradíciója harmadik vagy negyedik számú színösszeállításnak.

A meggypiros szín egyedi és könnyen azonosítható a nemzetközi porondon. A szurkolók és a játékosok számára is fontos, hogy a csapat könnyen felismerhető legyen a pályán, de ennél többről van szó. A piros szín a bátorságot, az erőt és az elszántságot szimbolizálja, ezek kivételesen fontos értékek a sportban, különösen a labdarúgásban. 

Miért pont meggypiros?

A pirosnak számtalan árnyalat van, ezek közül mégis csak egy, a meggypiros képzelhető el egy magyar focistán. A miértre nem könnyű választ találni, a Magyar Válogatott Meztörténete címmel Marosi Gergely írt egy tartalmas összeállítást:

“A legegyszerűbb válasz (és elég sok tradicionális futballmeznél ez a felelet), hogy pont meggypiros árnyalatú ing volt kéznél a korai válogatott meccsek előtt.”

A meggypiros színt – kifejezetten a magyarságot hangsúlyozó zsinórozásként – az 1848–1849-es gyalogsági honvéd-egyenruhákon rendszeresítették először, majd ugyanezen árnyalatú zsinórozás a 19. század végén a huszárezredek, később más magyar királyi honvédalakulatok egyenruhájára került rá, vagyis ez tűnik a legközvetlenebb konkrét kapcsolatnak.

Nem aratott osztatlan sikert, amikor változtatni mertek a mez színén

Tehát a hagyományos piros-fehér-zöld színek már régóta alapelvárásnak tekinthetők a nemzetközi összecsapásokon. Ennek ellenére egy szokatlan, fekete-fehér változat is felbukkant a harmincas években. Az újfajta outfit nagy felháborodást keltett, az 1932-es magyar–csehszlovák meccsen, az MLSZ tervezői nem tették zsebre, amit a kaptak az újságíróktól:

“A nagyválogatott nem a hagyományos meggypiros mezt öltötte magára, bár a csehszlovákok csíkos piros-fehér ingével úgy sem lehetett volna összetéveszteni, hanem fehér inget fekete nadrággal. Ez a színkombináció csúnya is, de indokolatlan is, hiszen a fekete szín nincs nemzeti színeink között, nem is volt soha, s mellette legfeljebb az az előny szól, hogy a fekete nadrágot – nem kell annyit mosni.” 

- írta egy tudósítás a meccs után. A mérkőzést egyébként 2:1-re megnyertük, a ruha ellenére is.

Korunk következő nagy legendája, Szoboszlai Dominik is meggypiros-fehér-zöld színekben rúgta első válogatott gólját. A hihetetlenül látványos csavarásról amatőr felvétel is készült:

Forrás: Nemzeti Sport