A magyar uralkodók egészen a huszadik századig miatta viselték a jeruzsálemi király címet.
II. András király örökölte az elődje, III. Béla király által hátrahagyott monumentális feladatot, amely számos kihívással járt. 1192-ben III. Béla ígéretet tett a pápának, hogy részt vesz a szent keresztes hadjáratban. Balszerencséjére, ezt az ígéretét soha nem sikerült beteljesítenie. Azonban az akkoriban sikertelen Szentföldért folytatott törekvések nyomán András számára a keresztény hit és becsület helyreállítása vált prioritássá.
A keresztes hadjárat során András király hadserege tengeren és szárazföldön is jelentős létszámmal vonult, amely 10 és 20 ezer fő között mozgott. Kortárs krónikák szerint András király hadjárata kiemelkedő ragyogást, rendet, bátorságot és nemeslelkűséget mutatott, amit még az ellenség is elismert. Dr. James Ross angol történész hangsúlyozta, hogy András vállalkozása nemcsak ideológiai, hanem hadtörténeti szempontból is jelentős volt.
Az elkeseredett Melek Al-Adil szultán és védtelen népe sorsa András döntésein múlt. Míg más keresztesek gyakran kegyetlenkedtek, András kegyelmet tanúsított. A keresztes államok uralkodói közötti rokonság és testvéri szálak is fontos szerepet játszottak.
Hazafelé vezető útján András stratégiai házassági megállapodásokat kötött Kis-Örményországban, Ikoniumban és a Bolgár Birodalomban, tovább erősítve a birodalmi hatalmat és kapcsolatokat. Egyedülálló módon András sikeresen visszatért Európába hadával. Utódai egészen a XX. századig viselték a „Jeruzsálemi király" címet. Érdekességként említhető, hogy II. József császár idején, amikor a magyarországi zsidókat német név felvételére kötelezték, az érintettek Jeruzsálem királyaként ismerték el őt.
Izrael területén, Mi’ilya településen él egy katolikus hitű arab törzs, amelynek minden tagja a „Lajos" vezetéknevet viseli. Ez arra utal, hogy ők magukat II. András király sérült, hátrahagyott keresztesei leszármazottainak tekintik.
forrás: hungarikum