Így tanultak meg tejszínt lopni a cinkék egész Európában, de agyat is szívesen esznek

Számos állatról tudjuk, hogy tanul a társától. A nagy családi közösségekben élő elefántok, bálnák és csimpánzok életük első szakaszában fontos készségeket sajátítanak el, megfigyelés útján. Ezek egy része később nem pótolható, így ha egy állat kicsi korában elszakad az anyjától, egész életében hátrányban lesz azokhoz képest, amely egyedek a társak közt szocializálódtak.

Egyes madarakról is tudjuk, hogy képesek eszközöket használni. Az új-kaledóniai varjú nem csak használ, hanem készít is szerszámokat. Ágakat vagy leveleket alakít át, hogy rovarokat vagy más zsákmányt szedjen ki nehezen elérhető helyekről.

A kakadu háziállatként is egyre népszerűbb, mert rendkívül intelligens madár. Amellett, hogy megtanítható emberi hangokat utánozva kommunikálni, ágakat és más eszközöket is bevet, ha ki akar nyitni valamit. Ilyenkor elképesztő kitartással próbálgat különböző tárgyakat, hogy elérje a célját.

A nagy kócsag csaliként használnak tárgyakat, például botokat, tollakat vagy rovarokat annak érdekében, hogy halakat csalogassanak közelebb magukhoz, amiket aztán ügyesen kifognak.

A hollókról is köztudott, hogy nagyon ravasz tollasok. Egy kísérlet során két hollót helyeztek egy ketrecbe, de az élelem csak az egyik számára volt elérhető. A másik holló viszont tanúja lehetett annak, hogy az első hol rejti el az élelmet. A kutatók természetesnek vették, hogy egy megfelelő pillanatban az éhesen maradt madár megpróbálja majd ellopni az ételt. Ami azonban meglepőbb volt, hogy az első holló megtévesztő stratégiát alkalmazott, hamis rejtekhelyeket hozott létre, hogy összezavarja a másikat. Ez a viselkedés a szándékosságra és az előrelátásra utal, ami ritka az állatvilágban.

Így tanulták meg kinyitni a cinkék a tejesüvegeket

Az 1920-as években egy angliai kisváros lakói jelentették először, hogy látták, ahogy a széncinegék felnyitják az ajtajukba tett tejesüvegek fóliafedelét. A madarak így jutottak hozzá a tej felszínén összegyűlt tejszínhez, amit nagyon megkedveltek. Az igazi érdekessége ennek a történetnek, hogy hamarosan nem csak ebben az egy kisvárosban, hanem Európa-szerte ugyanerről a viselkedésről számoltak be az emberek. 

Hogy ezt pontosan hogyan történhetett, az egészen 2015- ig madártitok maradt. Ekkor egy ökológus csoport, Lucy Aplin vezetésével elkezdte vizsgálni a széncinegék populációját egy angliai erdőben. A kísérletük hamar bebizonyította, milyen okosak ezek a gyors kismadarak. Amint az együk rájött, hogyan lehet egy trükkösen lezárt, de azért felnyitható dobozból élelmet kiszedni, a többiek megfigyelés útján azonnal lemásolták a taktikát. 

A választ azonban továbbra is keresték arra vonatkozóan, hogy miként terjedhetett el a tejszínlopó cinke módszer az egész kontinensen, méghozzá rövid idő alatt. 

Egymást figyelik a széncinegék

A kutatók két csoportra osztották a széncinegéket és más-más dobozt kaptak, amit különböző módon lehetett kinyitni. Egy idő után mindkét csoport tagjai ügyesen kiszolgálták magukat és hozzájutottak az ételhez. Ezután a szakemberek megfogtak egy madarat és áttették a másik csoportba. Az állat persze a szokásos módszerrel próbálkozott, de nem járt sikerrel, éhes maradt. Másnap azonban azt vették észre, hogy már az átköltöztetett madár is ügyesen használja a dobozt. 

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a széncinegék életében kiemelten fontos szerepet játszik a társadalmi tanulás. Életük bármely szakaszában képesek tanulni egymástól, a tudást pedig továbbadják társaiknak.

„A természetben az állatok gyakran költöznek egyik környezetből a másikba, ezért hasznos, ha van egy stratégiájuk annak kiszűrésére, hogy mi a jó és a rossz viselkedés, amit az új helyen alkalmazhatnak”

– mondta Lucy Alpin viselkedésökológusa.

A legtöbb széncinege nem vonuló madár, de szeretnek kisebb-nagyobb távolságokat megtenni. Ilyenkor új társakkal sodorja össze őket a sors, párt találnak, fészket raknak és együtt nevelik fel a fészekaljat. Amíg a tojó kotlik a tojásokon, a hím élelemmel látja el. 

Kegyetlen ragadozó tud lenni

Annak ellenére, hogy egy kedves kismadárnak tűnik, kegyetlen ragadozóvá tud válni a széncinege. 2009-ben dokumentálták először, hogy képesek a téli álmot alvó denevéreket megtámadni, megölni és megenni. Ezt azonban csak telente alkalmazzák a cinegék, mivel ilyenkor jóval kevesebb a táplálék.

Feljegyezték azt is, hogy a cinegék képesek eszközöket is használni, például fenyőtűket, hogy kipiszkálják a fából a lárvákat. 2013-ban azt is lencsevégre kapták, amikor Finnországban madáretetők környékén támadtak és öltek meg cinegék különböző énekesmadarakat és kicsipegették az agyukat.

Nem a leghűségesebb partner a cinke

Ahogy a hattyú, a gólya vagy a fehérfejű rétisas, a széncinegék is monogám madarak. Mégis igen sűrűn előfordul, hogy párjukon kívül más széncinegékkel is párosodnak. Egy németországi tanulmány alapján a fészkek mintegy 40 százalékánál találtak más szülőtől származó fiókát.

Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkább. 

Forrás: Popsci