Itt a bizonyíték, titkos folyóra építették a legendás maja piramist

Idén lesz tíz éve, hogy merész kutatók olyan vállalkozásba fogtak, hogy valós, hihető magyarázatot adjanak arra, miként is alakult ki a legendás maja romváros, Chichén Itzá. Ez a világ egyik legrejtélyesebb és legrégibb emberi létre utaló látlelete. A legendás piramis, mint egy központi elemként várja már hosszú ideje a turistákat, egykoron pedig a reményteli kalandorokat.

A spanyol nyelven El Castillonak nevezett piramiscsoda (egyiptomi „testvéreihez” hasonlatosan) nem véletlenszerűen került egy bizonyos helyen megépítésre. A maják ugyanis egy földalatti üreg fölé építették, mely egyfajta kutat jelképezett mind számukra, mind a velük később hadászati szövetségre lépő toltékok számára. Maga az elnevezés, a Chichén Itzá is az „itzai kút káváját” jelenti a szakértők szerinti, viszonylagos szabad fordításban.

A „Kastélynak” csúfolt piramis elképesztő és pontos arányai kiemelkednek a romváros építményei közül.

Számos impozáns és látványos objektum hirdeti büszkén az egykor volt maja kultúra nyomát. Számos közösségi tér és épület mutatja meg a gazdag civilizációt. Ugyan érezhető, hogy a fő motívum a hit és mondavilág, amely erősen kapaszkodott a szimbolikus jelek és ábrák megjelenítésébe, de lehetetlen elmenni amellett, hogy érezhetően matematikai pontossággal, illetve földrajzi és gyaníthatóan csillagászati ismeretekkel karöltve tervezték meg, majd húzták fel azon építményeiket, melyeknek nem csak gyakorlati funkciójuk, hanem szakrális jelentőségük (is) volt vagy lehetett.

A földrajzi szempontok, és a sajátos maja kozmológia bizonyítéka pedig az idén már tíz éves felfedezés is. A híres mexikói régész, dr. Guillermo de Anda és csapata 2015-ben végleg megerősítette a korábbi elképzelést, hogy bizony a „Castillo” piramis nem csak egy véletlenszerű helyre felhúzott épület.

A vízalatti archeológus (igen, ilyen van) és szakértő stábja ugyanis elképesztő megállapításokra jutott az előző évtized közepén. A National Geographic által is foglalkoztatott kutató szerint igaz, hogy egy roppant stabil sziklarétegre épült az összesen 365 lépcsőfokot magába foglaló piramis, ám az alatt az eddig is ismert cenoték egy eddig ismeretlen képviselője húzódhat.

Mi az a cenote? Egy kizárólagos jelentőségű édesvíz forrással táplált kamra, vagy szabadabb fordításban kút. Ez az édesvízi forrás még a Yucatán-félszigen is ritkaság számba megy, ezáltal egyedüliként táplálhatta a már fentebb emlegetett „itzai kutat”.

Ez az éltető folyamat világos lehetett a maják számára is, akik éppen ezért a vízkamra fölé húzták a piramis egyik sarkát. Így tulajdonképpen egy földalatti folyó csordogál a romváros központja alatt, amely végeláthatatlan módon köti össze a cenotékat, vagyis a rejtett, vízi kamrákat mélyen a talaj alatt.

De Anda megállapítását természetesen nem végezhették olyan talajmunkával, ami a világörökség részét képező romok rongálásával jár. A felfedezéshez így mellőzniük kellett a klasszikus ásatási folyamatot. Azonban megfelelő műszerekkel megmérték a felszín alatt rétegek elektromos ellenállását, és egyértelmű adatok kinyerésével rájöttek, hogy folyóvizes kamra húzódik Chichén Itzá területén, melynek vonalát szándékosan érinti a „Kastély” piramis. Mindez pedig egyértelmű jele annak, hogy a szent városban pontosan behatárolt volt az elhelyezése az összes építménynek. Melyek központjában a legendás piramis állt, ami egyfajta iránytűt adhatott a maják, majd a toltékok számára az alvilág, a földi lét, illetve az égben elhelyezkedő ősök felé.

A kérdés már csupán egyedül, hogy a maják miként voltak képesek behatárolni a felszín alatt húzódó folyó viszonylag pontos nyomvonalát? Reméljük, egyszerre erre az égetően fontos válaszra is fény derül.

Tudtad, hogy a maja romváros alatt kanyargó folyó néhol a felszínre tör? Ráadásul a vize kristálytiszta és iható, lévén a források mészkőrétegen keresztül törnek fel, ezáltal olyan természetes szűrésen esnek át, hogy még a hagyományos csapvíznél is kimutathatóan tisztábbak.

A maja piramisok titkai: