Ezért jobb, ha nem emlékszünk reggel az álmainkra

Van, aki azt mondja, sosem álmodik. A valóság azonban az, hogy az ember minden éjjel álmodik, egy átlagos éjszaka alatt körülbelül 4,8 órányi álomképet hozunk létre. Ennek ellenére mégsem tudjuk visszaidézni a fejünkben lejátszódó víziókat ébredés után, legfeljebb csak egy részüket. 

Simor Péter, az ELTE PPK és Bódizs Róbert, a Semmelweis Egyetem kutatója, valamint Philippe Peigneux, a Brüsszeli Szabadegyetem munkatársa keresik a választ a jelenségre. Megállapításaik alapján az álmok felidézésének legfőbb oka, hogy az agyunk a felejtéssel már az ébrenlét utáni feladatainkra készül fel.

Míg az álmok sajátos, gyakorta bizarr jellege, érzelmi színezete és vélt vagy valós jelentése évezredek óta az emberiség egyik legnagyobb talánya, az álomkutatás a pszichológia és az idegtudományok vidékén meglehetősen elhanyagolt területnek számít, sőt, még az alváskutatás területén belül sem tartozik a népszerű témák közé.

Az álomfejtés olykor valahol a spiritualitás és az ezoterika mezsgyéjén tanyázik, sokan a horoszkóppal említik egy lapon, holott ma már tudjuk, hogy akár a testünkben zajló folyamatokra is utalhat az, ami alvás közben a fejünkben zajlik.

A kutatók elméleti munkájukban amellett érvelnek, hogy az álmodás nem az alvás tudati mellékterméke, hanem szervesen kapcsolódik annak alapvető funkcióihoz.

Az alvás homeosztatikus – a szervezet belső egyensúlyát fenntartó – funkcióit számos kutatás igazolta, és ma már szinte evidenciának tekinthető, hogy elengedhetetlen szerepet játszanak az ébrenlét során „elhasználódott" agyi funkciók működésének helyreállításában.

A napközben megélt tapasztalatainkat éjszaka dolgozza fel az agy, ezt a szakemberek az alvás úgynevezett reaktív homeosztatikus funkciói közé sorolják. Az idegrendszerünk, de még az immunrendszerünk stabilitását és optimális működtetését szolgáló mechanizmusokat is az alvás első pár órájában mennek végbe. Ez a mélyalvás szakasza. 

Ezzel szemben az ún. prediktív homeosztázis, amely során a szervezet mintegy előre felkészül a várható környezeti változásra, az alvás második felében történik, amikor zömében a REM fázisban vagyunk.  

A legtöbb álom hajnalban lép be az elménkbe

Az álom nem csak a feldolgozást segíti, hanem azt is, hogy felkészüljünk a jövőben ránk váró feladatokra, eseményekre. 

Alszom még rá egyet, szoktuk mondani és ennek nem időhúzás az oka, hanem az a tapasztalat, hogy másnap általában képesek vagyunk reálisabban szemlélni azokat a dolgokat az életünkben, amelyekkel erős érzelmi kapcsolatot alakítunk ki.

Az alvásnak a következő napra is fel kell készítenie bennünket.

Szakértők szerint az álmodás nem más, mint egy átmeneti szakasz az alvás és az ébrenlét között. Egy jövőszimulációs folyamat mentális megnyilvánulása.

Mivel azonban az éjszakai álmok viszonylag lazán, a valóság korlátaitól kevéssé szabályozva bontakoznak ki, az ébredés során aktiválódó konkrét, jól körülhatárolható célok hatékonyan gátolják és kitörlik ezeket az álomemlékeket. Másrészt az álom felidézése megnehezítené, hogy eközben jövőbeli célokat tudjunk elképzelni, azaz az álmainkat azért is felejtjük el, hogy reggel minél könnyebben koncentrálhassunk a jövőre – mutatnak rá a kutatók.

Forrás: PPKE