Mi köze a Jupiternek a Holdhoz? Egy új elmélet szerint nagyon is sok

A Hold keletkezésére számos elmélet született már, azonban a legfrissebb kutatás most új kontextusba helyezi égi kísérőnk kialakulásának történetét, melyben fontos szerepet kap a Jupiter is. A tanulmányt április 16-án tették közzé a Science folyóiratban és az Európai Földtani Unió bécsi közgyűlésén mutatták be. 

Jelenleg a Hold keletkezésének egyik legelfogadottabb elmélete a „nagyütközéses modell”. Eszerint a Föld keletkezésekor, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a fiatal Föld egy másik bolygó, a Theia nevű, Mars nagyságú objektummal ütközött. Ez az ütközés óriási hőt és energiát termelt, amely egybeolvasztotta a Theia és a Föld külső rétegeit, valamint törmeléket szórt az űrbe és ebből alakult ki a Hold.

Eddig nem volt magyarázat arra, hogy a Theia hogyan keresztezhette a Föld pályáját, de úgy tűnik, ez a kérdés is megválaszolást nyer most.

A Naprendszer a kialakulása kezdetén még nem volt olyan rendezett, mint most. A Jupiter például vándorló gázóriásként – más hasonló égitesttel együtt – kaotikusan bolyongott a Nap vonzásába került többi égitest között. A tudósok úgy vélik, hogy a vándorló bolygók destabilizálták a Theia nevű protobolygó pályáját, amelynek az lett az eredménye, hogy az a fiatal Földbe csapódott és a többit már ismerjük.

Mikor ütközött össze a Föld és a Theia?

A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy mikor zajlottak ezek az események. Kezdetben a csillagászok úgy gondolták, hogy a Hold születéséhez vezető ütközés 500-800 millió évvel a Naprendszer születése után következett be. Ám a legfrissebb kutatások azt bizonyítják, hogy jóval hamarabb, „mindössze” 100 millió évvel a bolygórendszerünk megszületése után történhetett – mondta Kevin Walsh amerikai bolygókutató, a South-west Research Institute munkatársa. 

A Hold kora tehát nagyjából megegyezik a Föld és a  Naprendszer korával, azaz 4,5 milliárd éves. 

Az Apollo-program során az amerikai űrhajósok mintákat gyűjtöttek a Hold felszínéről, és ezeket visszahozták a Földre. A mintákat laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá, amelyek lehetővé tették a kőzetek pontos összetételének és korának meghatározását.

Emellett holdi meteoritok is érkeztek a Földre, amelyek szintén segítettek a Hold korának és keletkezésének meghatározásában. A kutatók továbbá radioaktív elemek, például az urán, a thorium és a kálium bomlása nyomán keletkező izotópok segítségével pontosították a Hold életkorára vonatkozó adatokat, így ma már biztosan tudjuk, hogy a Hold legfeljebb 100 millió évvel lehet fiatalabb a Napnál. 

Tehát, amikor legközelebb felnézünk az égre, jusson eszünkbe, hogy égi kísérőnk tanúja volt a Naprendszer legkorábbi időszakának, amikor még a Jupitertől sem lehettek biztonságban az épp csak kialakulóban lévő égitestek.