Kiderült az egyiptomi Nagy Szfinx igazi neve, ősi titok lepleződött le

Amikor Mark Lehner tinédzser volt az 1960-as évek végén, szülei a kezébe adták a nyári szünetben Edgar Cayce egyik könyvét. Az amerikai író úgy vélte, Atlantisz túlélőinek titkai vannak elrejtve a Gízában található Nagy Szfinx alatt. Lehnert magával ragadta a történet, tíz évvel később, az Észak-Dakotai Egyetem hallgatójaként, 1971-ben Virginia Beachre utazott autóstoppal, ahol találkozott Cayce fiával, Hugh Lynnel. Az ő javaslatára Lehner részt vett egy gízai túrán, sorsa ezután összefonódott az egyiptológia tudományával.

Mark Lehner végül a Kairói Amerikai Egyetemen szerezte meg a diplomáját, és feleségül vett egy egyiptomi nőt. 1977-ben csatlakozott a Stanford Kutatóintézet tudósaihoz, akik távérzékelős berendezésekkel vizsgálták a Szfinx alatti alapkőzetet, de nem találtak semmi különöset. Ezután együttműködött Zahi Hawass egyiptomi régésszel, és feltérképeztek egy lejáratot a Szfinx hátsó részénél, amit valószínűleg kincsvadászok ástak ki.

Lehner a Szfinx megszállottja lett, minden részletét áttanulmányozta, és doktori fokozatot szerzett egyiptológiából a Yale-en. Kutatásai azon az elképzelésen alapultak, hogy a gízai piramisok és a Szfinx egy gépet alkotnak, amelyet a nap erejének hasznosítására terveztek. 

Lehner felhagyott az Atlantisz legendájával, de felfedezett egy Elveszett várost.

A Szfinx egyetlen mészkőtömegből lett kifaragva, és 20 méter magas és 73 méter hosszú. Arcán vörös pigmentet tartalmazó festék maradványaira bukkantak, ami arra utal, hogy régen élénk színekben pompázott. Évezredeken át szinte csak a feje látszott ki a sivatag homokjából, amíg az 1930-as évek végén egy egyiptomi régész, Szelim Haszan ki nem ásta.

Ki építhette a Szfinxet?

A Szfinx építőjének kérdése régóta foglalkoztatja a régészeket. Lehner és mások úgy vélik, hogy Hafré fáraó volt a megbízó, akinek apja, Hufu a közelben álló Nagy Piramist építtette.  A Szfinxet Hafré piramisával és templomaival összekötő bizonyítékok közé tartozik egy életnagyságú Hafré-szobor, amelyet egy francia régész, Auguste Mariette fedezett fel a Szfinx melletti Völgytemplomban. 

Lehner 1990-ben egy temetőt is talált a Szfinx közelében, ami új megvilágításba helyezte az építést övező elméleteket. A sírokban körülbelül 600 ember maradványai nyugodtak, akik a szakértői vélemény szerint nem legyengült, halálra dolgoztatott rabszolgák voltak, hanem jól táplált, izmos építőmunkások. Később a kutató felfedezett egy elveszett várost, amely virágzása Hafré uralkodásának idejére datálható. A településen vélhetően 1600-2000 ember lakott, itt lehetett a munkások otthona.

Nem sikerült feltámasztani a fáraót?

Lehner és Hawass szerint a Szfinx és a piramisok a Nap járásához kapcsolódó kozmikus építménykomplexum elemei lehettek, amelynek célja a fáraó lelkének feltámasztása volt. 

A Szfinx azonban befejezetlennek tűnik, tehát a berendezést valamilyen rejtélyes oknál fogva nem sikerült véglegesíteni, a munkások elhagyták a helyszínt, a Szfinxet pedig belepte a homok. 

A Szfinx igazi neve

Egy legenda szerint Thotmesz egyiptomi herceg vadászni ment a sivatagba, de elfáradt és lefeküdt a Szfinx árnyékában. Álmában magát Horemakhetnek nevezte a szobor, azóta már tudjuk, hogy ezen a néven említik a legelső egyiptomi feljegyzések is. Panaszkodott a tönkrement testére, és azt mondta, segíti Thotmesz trónra kerülését, ha kiássa a homokból. 

Nem tudni, hogy a herceg valóban ezt álmodta-e vagy sem, de a legenda szerint Thotmesz vezethette az első kísérletet a Szfinx helyreállítására és I. Thotmesz néven ő lett a VIII. dinasztia harmadik fáraója.

Forrás: Smithsonianmag