Tutanhamon sírjának leleplezése a múlt század egyik legnagyobb történelmi felfedezése volt.
1922-ben Howard Carter brit régész fedezte fel Tutanhamon érintetlen sírját. A fáraó mintegy 3300 évvel ezelőtt uralkodott Egyiptom felett és mint minden hozzá hasonló ókori vezető, ő is különleges sírban kezdte meg az örök életet. Tutanhamon temetkezési kamráit elefántcsontból készült szobrok, arany tárgyak és értékes ékszerek töltötték meg.
A sírban Carter egy arannyal, ezüsttel, különféle értékes berakással díszített mellvértet és egy furcsa drágakövet fedezett fel, amely a fáraó mellkasán volt. A mellvért Ra istent szárnyas szkarabeuszként ábrázolja, az ékszer közepén pedig egy sárgászöld drágakő formálta a kultikus rovarféle testét.
Afrikában azóta más sivatagos területen is találtak olyan üvegszerű kőzetet, amely azonosnak tűnt a Tutanhamon sírjában talált drágakővel. Vincenzo de Michele olasz ásványkutató 1998-ban elemezte a fáraó mellvértjében lévő drágakő optikai tulajdonságait, és megerősítette, hogy az valóban a líbiai sivatagi üveg darabja, ahogyan az anyagot manapság nevezik.
A sivatagi üveg a Föld legritkább ásványai közé tartozik, mivel csak a Nagy Homoktengerben található, amely a Líbia és Egyiptom határán húzódó sivatagi terület.
Üveg akkor képződik természetes módon, amikor az olvadt kőzetanyag nagy hő, például egy vulkánkitörés után olyan gyorsan lehűl, hogy az atomok nem képesek kristályos szerkezetbe rendeződni. A sivatagi üveg előfordulási helyének közelében azonban nem található vulkán.
Így a kutatók szerint csakis akkor keletkezhetett, amikor egy meteorit becsapódott a Földbe, a homokos törmelék a magasba csapódott, majd a légkörben lehűlt és üveggömbökké szilárdulva hullott vissza a földre.
Egy 2013-ban felvetett alternatív forgatókönyv szerint a Föld légkörébe belépő, többnyire jégből álló üstökös lehet a kőzet megalkotója. A keletkezett hőkitörés a becslések szerint 2000°C volt, ami elegendő a homokdűnék felső rétegeinek megolvasztásához és a sivatagi üveg kialakulásához.
A Geology folyóiratban megjelent tanulmány azonban rávilágította arra, hogy Tutanhamon szkarabeuszában olyan kőzet is van, ami csak nagy nyomás hatására jön létre.
Erre az lehet a válasz, hogy 28-26 millió évvel ezelőtt egy nagyméretű üstökös vagy meteorit lökéshullámokat keltett a Föld légkörébe érve, néhány ezer pascal nyomással. A becsapódás során a lökéshullámok a földben elérhették a több milliárd pascalt is. Ez a nyomás már elegendő lehet a vitatott kőzet kialakulásához és elegendő hőt termel a homok megolvadásához is, ami a sivatagi üvegdarabok szétszóródását magyarázza a Líbiai sivatagban.
Az egyelőre nem világos, hogy a sivatagi üveg hogyan vált Tutanhamon kincseinek részévé. Elméletek szerint a szkarabeuszhoz használt darabot véletlenül fedezték fel, majd egzotikus ajándékot készítettek belőle a fáraó számára.
A lelet azért is különleges, mert Tutanhamon múmiáján található szkarabeusz az egyetlen ismert eset, amikor egyiptomi művész használta ezt a titokzatos anyagot.
Forrás: Forbes