Rajongtak az ókori Egyiptomban az aranynál is értékesebb fémért

Napjainkban az arany a drága ékszerek alapanyaga vagy befektetési tárgyként tekintünk rá. Igen nagy értéke van, mesterségesen nem tudjuk előállítani és történelem kezdete óta nagy becsben tartjuk. Az aranyhoz képest az ezüst egy olcsóbb, gyakoribb nemesfém, ami ugyanúgy csillog, jól nyújtható, ékszerek, pénzérmék, kegytárgyak alapanyaga. Kevesen tudják, hogy volt egy időszak, amikor ez a két elem helyet cserélt egymással a képzeletbeli ranglistán. 

Az ezüstöt már a predinasztikus időszakban (kb. i.e. 4400–3100) használták gyöngyök készítésére, és Egyiptomban a római időkig fontos maradt a személyes dísztárgyak és kultusztárgyak számára.

A templomi feliratok arra utalnak, hogy Egyiptom történelmének nagy részében az ezüstöt nagyobbra értékelték, mint az aranyat. 

Ellentétben azonban az arannyal, amelyet a keleti sivatagból és Núbiából hoztak, az ezüstforrások homályosak. A helyi geológiai erőforrások viszonylagos szűkössége miatt bizonyára sokat importáltak a szomszédos országokból. Emiatt, és mivel az ezüst, nagyon érzékeny a legtöbb temetkezési környezetben található korrozív sókra, általában ritkábban szerepel az egyiptomi régészeti feljegyzésekben, mint az arany vagy a réztartalmú fémek.

Kevesebb a megtalált egyiptomi ezüst, mint az arany.

A korai Középbirodalom (kb. i. e. 2030–1650) előtt kevés dokumentált ezüstlelet található. I. Heteferész, a 4. dinasztia, Khufu király anyjának sírjából figyelemre méltó kivételek származnak: féldrágakövekkel kirakott karperecek sokasága, amelyek jelentős része máig a kairói Egyiptomi Múzeumban van.

A legkorábbi egyiptomi ezüst a II. Mentuhotep dinasztia királyának (kb. i.e. 2051–2000) thébai templomához kapcsolódó női sírokból származik, amelyeket Herbert Winlock 1922–23-ban ásott fel. 

Rengeteg ezüstöt találtak Wah, egy kisebb tisztviselő testén, akit Thébában temettek el a 12. dinasztia kezdete körül (kb. ie 1981–1802). Halálában, mint valószínűleg az életben is, Wah kétgolyós gyöngy nyakláncot viselt, ami a Középbirodalom tipikus ékszerformája volt. A nagyobb golyó ezüst, a kisebbik arany volt és mindkettőt hasonló módon kalapált lemezfélgömbökből készítették, amelyeket egy korai, kísérleti forrasztási formával kötöttek össze. 

A szakértők számára kérdés, hogy egy magánszemély akkoriban, még ha olyan jó kapcsolatokkal is rendelkezett, mint Wah, hogyan férhetett hozzá ennyi ritka fémhez, melyeket a sírba is magával vitt.

Bár az ókori Egyiptomban a legtöbb ezüstöt kalapált lapocskák formájában használták, számos szilárd öntött ezüst szobrocska is fennmaradt. Ezek közül az egyik legkülönlegesebb a monokromatikus, ruha nélküli nőalak. A szobor könnyed testének folyékony kontúrja és sima felülete kontrasztot alkot a külön készített széles gallérral, a karlánccal, a bokalánccal, a fülbevalóval és a szorosan göndörített haj textúráival. 

Az alábbi videó megmutatja, milyen gazdagon díszített egyiptomi szarkofágokra bukkantak a régészek az utóbbi évtizedekben.

Forrás: MetMuseum